Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban
8 Comm, de Hist. Anis Med. 214—217 (2011) ban főként Palesztinában létesültek, de Konstantinápolyban is három önálló öregek háza működött, amelyekbe az idült betegségben szenvedőket is felvették. A Birodalom első fekvőbeteg-intézetei A legelső, akkor még ideiglenes ispotályt a Római Birodalom kettéosztása előtt, Dionüsziosz alexandriai püspök hozta létre a 259-268 között dühöngő pestisjárvány idején. A járvány kórházban ápolták, mosdatták a betegeket, s ha kellett eltemették volt gondozottjaikat. Ez a járványkórház a ragály megszűntével feloszlott és csak egy évszázad múltán kezdték kialakítani az újabb kórházakat. Amint a keleti egyház elfogadta a tudományos orvoslást, a püspökök sorra alapították a betegápoló xenonokat. Szt.János, Nazianzi Gergely, Nüsszai Gergely és a rendalapító Baszileiosz nemcsak szorgalmazták, hanem maguk is tevékenyen részt vettek a kórházépítésben (QUASTEN 1950/1960). Bazil püspök a 4. század második felében Kaiszareiában nyitotta meg a ptokhotropheionnak nevezett vegyes profilú (betegápolást is végző aggok háza) intézetet, amelyben főfoglalkozású orvost alkalmazott (JÓZSA 2007). Makedóniosz 360 körül Konstantinápolyban betegellátó és szegényotthont alakított ki, amelyben a vallásos és a gyakorlati orvoslás egyforma súllyal kapott szerepet. Amikor Makedónioszt kiutasították a fővárosból, a betegek és szegények követték jótevőjüket. Makedóniosz gyakorlatával szembefordultak Eusztakhiosz és Basziliosz püspökök, akik kifejezetten ellenezték a varázslásos, spirituális gyógymódokat. Antiokhiában, a Daphnénak nevezett városrészben 344-364 között 300 ágyas xenodochiumot emeltek, s ennek mását az örményországi Szebaszteiában Eusztakhiosz püspök építtette fel. Athénban 350 körül kb. száz ágyas kórházban folyt a gyógyítás és az orvosképzés. Betlehemben a 4. század végén egyszerre kezdte működését a xenon és a leprosorium. Khalkedónban éppen a zsinat összeülésének idejére (451) készült el a xenon. Epheszoszban az 5. század elején 70 ágyas ispotály létesült, ennek kapacitása szűknek bizonyult, ezért 544-545-ben új kórházat avattak. Edesszában az 5. században, Gázában a 6. században, a Jordán folyó mellett (ahol a hagyomány szerint Keresztelő János élt és működött), az 5. században készült el a kórház. Jeruzsálemben a 400-as évek végén két xenon, az újabb évszázadban további két fekvőbeteg intézet gyógyította a helyieket és a Szentföldre özönlő zarándokokat. A perzsa támadás után Jusztinianosz újjáépíttette a kappadókiai noszokomeiont, Jerikóban pedig újat alapított (PROKOPIOSZ. 1913). Alexandriában a 4. század első felében Theophilosz püspök xenodochiumot, 357-ben Kappadókiai Georgiosz püspök pedig olyan komplexumot létesített, amelyben kórház, árvaház és öregek háza működött. Aranyszájú Szent János (konstantinápolyi pátriárkasága idején) legalább hat kisebb kórházat hozott létre a fővárosban, ezek azonban egy évszázad alatt megszűntek, illetve átadták helyüket az újonnan alapítottaknak. Konstantinápolyban a 4-5. század fordulója táján épült a Khrisztodotész és a Szt. Eiréné (más nevén Markianosz) xenon. A következő században a Szt. Pantheleon (más nevén Eubolosz), a Peramai, a Szt. Szampszon, a Koszmidion (BURY 1907, DEUBNER 1907), és a Narszesz kórházak. Az újonnan kialakult Birodalom más városaiban is élénk építő tevékenység folyt. A kórházak pontos számát és helyét nem ismerjük (MILLER 1985), az azonban bizonyos, hogy a 8. századra számuk meghaladta a százat (I. és II. táblázat).
