Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

TANULMÁNYOK - Bogdán Melinda: Gruby Dávid - egy orvostörténeti legenda

26

Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011)

kép kreációjához. Bizonyos tekintetben ide sorolható a Franciaországba emigrált radikális olasz gróf, Lorenzo Montemerli által papírra vetett rövid, mindössze 12 lapos, nem kevés pontatlanságot tartalmazó biográfia is, amelyet hálája jeléül írt a francia-porosz háború után. (Ez elsősorban Gruby háború alatti szerepére vonatkozik).4 Ezek közül egyedül Le Leu munkája található meg Magyarországon, méghozzá több példányban is. Míg Blan- chard-t a magyar szerzők is említik (adatait viszont jobbadán Le Leu-n keresztül ismerik), addig Montemerliről eleddig egyedül Bartók Imre emlékezett meg.5 A Gruby-ikonográfia nagy kárára a francia nemzeti könyvtárban őrzött füzetből6 eredetileg is hiányzott Gruby fényképe, Mathieu-Deroche felvétele (photographe de la Commission Italienne des seco urs aus blessés). Ez a fotó szinte biztosan nem azonos azzal az arcképpel, melyet metszet formájában minden Grubyról szóló mű közölt. Deroche-nak az 1860-as és 70-es években virágzó fotómüterme egészen 1904-ig követhető nyomon.7

A Grubyt követő generációk Gruby-életrajzai közül kiemelendő a brünni születésű lipcsei bőrgyógyász professzor, Johann Heinrich Rille tanulmánya 1926-ból.8 Megemlítjük Sophocle Ghinopoulo cikkét, melyet 1929-ben a bécsi orvosi iskola Franciaországba emigrált képviselőiről írt,9 és Theodore Rosenthal 1932-ben készített biográfiai vázlatát.10 Gruby életéről még francia doktori disszertáció is született Alfred-Pierre-Michel Salaim tollából,11 aki hivatkozott néhány magyar szerzőre: Korányira, Bartók Imrére és Gruber Sándorra. Salaün egyébként kritikával illette Le Leu munkáját, különösen azért, hogy az nem volt orvos, és emiatt Gruby tudományos tevékenységéről kevés tanulság derül ki.12 (Gruby tudományos munkásságának helyét az egyetemes orvostörténetben viszont a nagy bőrgyógyász, Raymond Sabouraud határozta meg, elsősorban azzal az előadásával, melyet Budapesten, 1935-ben a IX. Nemzetközi Bőrgyógyász Kongresszuson tartott.)13

Grubyról talán a legrészletesebb tudományos életrajzot a prágai születésű jeles kardiológus, Bruno Kisch, a new yorki Yeshiva University professzora írta 1954-ben, abban az önálló monográfiának beillő tanulmányában, amely a modern orvostudomány elfeledett vezéralakjairól szól. (Gruby mellett Gabriel Gustav Valentin, Robert Remak és Leopold Auerbach életrajzát adja).14 Az ő biográfiája azért lényeges, mert bécsi levéltári anyagokat is felhasznált és végigjárta Gruby életének bécsi és párizsi helyszíneit is. Ez a mű tartalmazza az 1945-ig külföldön megjelent, Grubyra vonatkozó irodalom legteljesebb bibliográfiáját. Ennek ellenére a hazai szerzőknél nem találtam nyomát, pedig van példány Magyar- országon. Furcsa módon a legutolsó Grubyról szóló mű 15 sem idézi. Ugyancsak 1954-ben

4 Montemerli 1874.

5 Bartók 1932,486.

6 Jelzete MP-2929

7 Deroche felvételeket készített a korszak neves egyéniségeiről, katonai kiválóságairól, majd a walesi herceg udvari fényképésze címet is elnyerte. Fotói, zománclapra készült portréi ma számos európai és amerikai múzeumban megtalálhatók.

8 RILLE 1926. 512-526. Elismerőleg idézi Bartók 1932,483.

9 Ghinopoulo 1929.237-260.

10 Rosenthal 1932. 339-346.

11 Salaün 1935.

12 Salaün 1935. 12.

13 Idézi Fritz 1954. 253.

14 Kisch 1954. 139-317. A Grubyról szóló fejezet 193-226.

15 Zimmer 2008.