Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖNYVSZEMLE
198 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) Turda, Marius: Modernism and eugenics. H.n., Macmillian Publisher Ltd., 2010., 190 p. A Modernizmus és... sorozat egyik köteteként, Marius Turda tollából megjelent könyv igen érdekes témával, az eugenikával foglalkozik. A sorozatszerkesztő, Roger Griffin szerint a szándék az, hogy a sorozat egyes darabjai bemutassák azokat a mozgalmakat, melyek a 20. századi modernizmust jellemezték, illetve melyekből a 20. századi modernizmus táplálkozott. Az eugenikával foglalkozó kötet nemcsak azzal az intencióval született, hogy bemutassa az eugenika 1870 és 1940 közötti történetét, sőt nem is elsősorban ez a cél. A szerző bevallott szándéka, hogy multidiszciplinárisan vizsgálja a jelenséget, komparatív vizsgálatokat végezzen, mégpedig úgy, hogy szakít azzal a gyakorlattal, mely az eugenikát csupán a nácizmus szemüvegén keresztül tekintette. Ehhez a könyv bő válogatott bibliográfiát közöl mind az elsődleges forrásokat, mind a másodlagos irodalmat illetően. A multidiszciplináris vizsgálat tulajdonképpen feltárja azt, hogy a tudomány és a politika hogyan gondolkodott az eugenikáról, illetve, hogy az eugenika hogyan ágyazódott az egyes társadalmi csoportok tevékenységébe. Tehát úgy tekint az eugenikára, mint az európai modernitás egy részére. Turda szerint azért jött el az ideje az összehasonlító és multidiszciplináris összehasonlításnak, mert az elmúlt évtizedekben az eugenikára, csupán mint biológiai elméletre tekintettek és nem vették figyelembe, hogy az eugenika egyben szociális és kulturális filozófia is, amely az emberi test és szélesebb értelemben a nemzet megtisztulásának és megújhodásának modern elméletein alapult. Vizsgálatának időszerűségét jelezheti talán az is, hogy míg régebben az amerikai, angol és német diskurzustól eltekintve más nemigen foglalkozott az eugenika kutatásával, manapság már brazil, orosz, román, török és kínai tudósok is érdeklődnek a téma iránt. Kutatják például a kapcsolatot az eugenika és a népesedési politika között, feltárva azt is, hogy ezek kapcsolatának milyen hatása lehetett a különböző politikai ideológiákra, mint a nacionalizmus, liberalizmus, szociáldemokrácia, anarchizmus, kommunizmus és fasizmus. Turda úgy véli, hogy az eugenika kutatásának kiaknázatlan területe a humán fejlődés eugenetikái elméletével szembeni modernista elkötelezettség és a nemzeti tökéletesedés eugenikai víziójának feltárása. A könyv az 1870 és 1940 évek közötti időszak Európájának, brit, norvég, francia, német, csehszlovák, magyar, román, olasz, spanyol és görög társadalmával foglalkozik, két féle módszertani megközelítést alkalmazva. Részben az eugenikát nem mint merev rendszert tekinti, melynek középpontjában a faj, nem, vagy osztály áll, hanem a gondolatok poliszémikus rendszereként tanulmányozza. Másrészt pedig az eugenika elméletének és gyakorlatának történetét veszi számba. Mint a szerző bevallja, nem volt szándéka az európai eugenetikatörténet megírása, hanem inkább annak megvizsgálását tartotta szem előtt, hogy hogyan befolyásolták az eugenikai mozgalmak a nemzeti újjászületések vízióit, valamint biopolitikai ideológiáit és modelljeit. Számba veszi azokat a módszereket, amelyek segítségével a legkülönfélébb tudósi, intellektuális és politikai körök az emberi, individuális testet újradefiniálták, valamint megvilágítja, hogyan mutatja be az eugenetikái és biopolitikai diskurzus a nemzetet, mint kollektív testet, melynek kulturális hanyatlást és biológiai degenerációt megpróbálja megakadályozni. A könyv négy fejezetből áll, melyek kronologikus sorrendben követik nyomon az eugenika alakulását. Az első fejezetben a szerző az 1870 és 1914 között eltelt időszakot vizsgálja és tulajdonképpen a modern eugenika megszületését írja le. Megvilágítja Francis Galton természetes kiválogatódáson és öröklődési elveken alapuló elméletének hatását az eugenika felemelkedésének vonatkozásában. A második fejezet az első világháború időszakát tekinti át. Kitér az 1912-ben Londonban megrendezett Első Nemzetközi Eugenetikái Kongresszusra, ahol a különböző nemzeti eugenikák közös nevezőre jutottak egymással. Megvilágítja a közegészségügy felértékelődését a háborúban és utána, valamint a nemzeti politikák számára jelentőssé váló, higiéniában, eugenikában, demográfíai- és népesedési kontroliban rejlő lehetőségeket. A kötet harmadik fejezete a modernizmust és az eugenika gyakorlati alkalmazását vizsgálja a társadalomban. Visszatekint a 19. század közepe óta megjelenő, orvosok, szociológusok, biológusok, vallási- és politikai vezetők tollából született írásokra, melyek különböző eugenikai nézeteket, programokat tartalmaztak arra vonatkozóan, hogyan tudják megakadályozni a faj állítólagos degenerációját, hogyan javítsák a népesség egészségi állapotát. Az eugenikai polémia ebben az időben kiszélesedett, már nemcsak orvosok, hanem politikusok, vallási vezetők, szociológusok, statisztikusok is foglalkoztak a témával. A könyv negyedik fejezete az eugenika és a nemzet biopolitikai értelmezését, értelmezésének lehetőségeit és kapcsolatát járja körül. Összeveti például a brit faji bátorságról, a németek korábbi történelmi tekintélyéről, a Nagy-Románia politikai projektjéről, a magyar nemzet fennmaradásáról szóló eugenikai jelentéseket és arra a következtetésre jut, hogy ezek gyakran egymással összeegyeztethetetlenek.
