Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖNYVSZEMLE
192 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) Az erdélyi felsőfokú oktatás bár a 16. századig nyúlik vissza, ám az anyanyelvű tudományosság igénye csak 1760-tól regisztrálható. 1795-ben létrejön az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság, ami az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia elődjének tekinthető. Az első magyar nyelvű tudományos folyóirat 1814-ben indult Erdélyi Múzeum-Egyesület címen, 1872-ben pedig megalakult Kolozsváron Magyarország 3. tudományegyeteme, amely már orvosi fakultással is rendelkezett. Trianon után megszűnik a magyar nyelvű egyetemi oktatás, 1940 és 1945 között bár még 5 évre visszaáll a régi rend, de 1959-től kezdődően a magyar nyelvű oktatás tudatosan a háttérbe szorul. Az eddigi fejlődés útjának összefoglalása emléket állít mindazoknak, akik e küzdelmek hordozói voltak, egyben bíztat és serkent, ám új perspektíva és remények éltetője is kíván lenni. A jó tollú, kiváló tudósok elkötelezettsége méltán szolgált rá a legnagyobb nyilvánosságra. A morfológiai kutatást Jung János foglalja össze (13-37. o.), amely a klinikákon és kórházakban bonyolódott, művelői pedig egyetemi oktatók és kutatók voltak. Ez részben alapkutatást jelentett, részben pedig alkalmazott kutatást az anatómia, embriológia, citológia, hisztológia, genetika, patológia, igazságügyi orvostan körében. Népes orvosgárda összehangolt munkájáról van szó, különös esetleirásokkal gazdagítva a szakirodalmat. Az élettan, kórélettan, biokémia és gyógyszertan a témája Feszt György (39-83. o.) alapos összefoglalásának. E szakterületek egymással szoros összefüggésben alakultak ki és fejlődtek az orvosegyetemek tanszékein és az akadémiai kutatóintézetekben. A kutatás érinti a tápcsatorna működését, anyagcsere-problémákat, a szív- és érrendszert valamint immunológiai kutatásokat. Vizsgálja a különböző biológiai hatóanyagokat, újabb gyógyszerkészítmények hatását az életműködésre, kórfolyamatokra. Érinti a farmakológus orvos és gyógyszerész tevékenységét. A harmadik nagy egység az orvosi mikrobiológia, járványügy, fertőző betegségek Péter Mihály tollából (85- 137). o.) A szerző hatalmas szakterületet fed le, amely Erdély és az ország sajátos földrajzi helyzetéből következően mindig igen aktuális feladatok elé állította a kutatókat. A háború végén az alultápláltság, hügiéné hiánya meghatározta a kutatás célját is, de a lehetőségek igen szükek voltak: a felszereltség több mint hiányos volt, a klinikák sem voltak kivételezett helyzetben. A mikrobiológia kutatási szakterületei voltak: a bakteriológia, virológia, mikológia, parazitológia valamint a járványügyi vizsgálatok, fertőző betegségek kutatása. A marosvásárhelyi Közegészségügyi Intézet munkáját számos cikk dokumentálja, ez a szakirodalom betekintést enged a lakosság közegészségügyi helyzetébe, életminőségének javításához pedigjelesen hozzájárult. A szemészet tárgyköréből Csiszár A. A. és Elekes E. A. ad összefoglalást (139-157. o.), amely megvilágítja a marosvásárhelyi Szemészeti Klinika hármas feladatát: egyforma hangsúllyal folyt ott a gyógyítás, kutatás és oktatás. Az orvosi személyzet részben a klinikán működött egyetemi státusban, részben kórházakban, ahol a műtéti tevékenység kapott hangsúlyosabb szerepet. Adódott lehetőség a felismerések és eredmények publikálására, a hazai és külföldi konferenciákon való szereplésre is. Az erdélyi fogorvoslás történetét Bocskay Istvánnak és Matekovits Györgynek köszönhetjük, (159-180. o.). Területei: szájsebészet, konzerváló fogászat, endodontia, parodontológia, fogpótlás és hangsúlyosan gyermekfogászat és a megelőzés. A szép számú publikáció a román és külföldi szaklapokban, valamit a külföldi konferenciákon és más tudományos rendezvényeken való szereplés nem hagy kétséget: nagyszerűen helytálltak a lehetőségek határain belül az erdélyi fogorvostudomány eredményeinek népszerűsítésében. Különös érdeklődésre tarthat számot Péter H. Mária és Péter Mihály feldolgozása (181-207. o.) amely az erdélyi orvos- és gyógyszerészettörténet összefoglalását nyújtja. Hangsúlyozva a történetiség jelentőségét nagyobb egységekként kerülnek bemutatásra a magyar orvosló könyvek, a járványok és betegségek elleni küzdelem, a kórházak, egészségügyi intézmények, az orvosképzés, a neves orvosok és személyiségek a medicina szolgálatában. Óriási anyaghalmaz, számos kiváló felkészültségű magyar gyakorló orvos és kutató nyúl e témákhoz, elmélyült feldolgozás jellemzi e munkákat, amelyekre a külföldi tudományos világ is felfigyel. A gyógyszerészeti kutatás fő területe a marosvásárhelyi Orvostörténeti Intézet, az egyetem Gyógyszerészeti Kara. A feldolgozás nagyobb egységei: a gyógyszertárak alapítása és történetük, gyógyszerészek, a bécsi taxa bevezetése Erdélyben, a vizitációk szigorítása, a gyógyszerészképzés, és különleges érdekességként a népi gyógyászat használható elemei a tudományos medicinában. Meggyőző és egyben megható összegzés ez a könyv, amilyen eddig nem született e témakörben. Mintegy fél évszázad két generációja vállalva a sajátos erdélyi sorsot, rászolgált arra, hogy nevük ne menjen feledésbe, igyekezetük, küzdelmük pedig példaként szolgáljon a következő nemzedékek számára. Meg kell őrizni a neveket, a válogatott bibliográfiákat és életrajzokat teljessé kell tenni, hogy emlékezhessünk a szerzők: erdélyi magyar tudósok, gyakorló orvosok és gyógyszerészek érdemeire. Ennek az összefoglaló munkának színvonalas megoldására kaphat az olvasó kiváló példát. Rákóczi Katalin
