Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 191 Einődy András: Adatok Nagyvárad 18-19. századi patika- és kórháztörténetéhez. Nagyvárad, Varadinum Script Kiadó, 2010. 39 p., ill. Dicséretes szorgalommal fordul a szerző a már publikált, de helyenként hiányosnak és tévesnek talált adatok korrigálásához. Időt és elmélyülést igénylő munka ez, amely a szakirodalom kiváló ismeretére, az egyházi anyakönyvek és levéltári források területén alapos jártasságra épül, fontos részleteket pontosítva és kiegészítve. Nagyvárad a 17. századvég harcaiban és csatározásaiban elpusztult, de felszabadult a török elnyomás alól, bár vára blokád alá került. 1716-ban új városrész épült, tanácsosainak sorában már megemlítik az első patikust, igaz, név nélkül. 1725-26-ban egy adóív emlékezik meg egy másik patikusról, majd 1832-ben már pontosan tudható, hogy a Forgách Pál által vásárolt patika hol állt, aminek következő tulajdonosa Kotzin János lett. Ez a név az Arany Kereszt patikához köthető, melynek következő tulajdonosa veje, Staclió János volt. Az egyházi, főleg keresztelési anyakönyvek rendkívül hasznos információkat tartalmaznak az első gyógyszerészekről, mert megörökítették a keresztszülőket, azok foglalkozását, és egy kisváros kapcsolatrendszerébe engednek bepillantani. A patikus orientáltsága egyformán szól az egyházi elöljárósághoz, de a világi érdekeltség is felismerhető benne. Egy 1766-os összeírásból megtudható, hogy egy patikus a szűkebb családtagokon kívül alkalmazott 2 patikus segédet, 1 kocsist, 2 szolgálólányt és I szakácsnőt. Feljegyezték a személyzet vallását is (katolikus és református), a nemzetiségi hovatartozás is megemlítésre kerül (szlovák, német, magyar). Stachó János már nemességet kapott Mária Teréziától, - nemesi címere e könyv hátsó borítóján látható. Mostohafia Kóczián Ignác Bálint már orvosdoktor lett Bihar megye szolgálatában. Az 1773-ban, 1797-ben megtartott vizitációkon Sievert vármegyei orvos mindent rendben talált. Az 1805-ben végzett vizitáció már 4 patikáról tesz említést. A Mitter (Mütter) patika neve az 1760-as években bukkan fel az adólajstromokban. Tulajdonosa Mitter Ferenc 1760-ban Pesten szerzett oklevelet, és az Arany Kereszt patikával szemben nyitotta ki az officináját. Tulajdonos volt még a későbbiekben Schmidt és Schwachhoffer, A források a városi polgárság összetartásáról, kölcsönös támogatásokról beszélnek, a patikus a városban köztiszteletnek örvendett, akit több ízben is beválasztottak a várost irányító testületbe. A Nagyvárad-Olaszi városrészben az 1730-as évektől kezdődően a premontreieknek volt egy kezdetleges patikájuk, ezt 1747-ben a jezsuiták vették meg. Az irgalmasok 1761-ben telepedtek le ebben a városrészben, 1767- ben már működő patikáról szólnak a dokumentumok. 1769-tö felépítették az új épületüket, amit felszereltek a szükséges bútorzattal, edényekkel, tároló helyiségekkel és gyógynövénykertet is létesítettek. E ház fenntartása kizárólag adományok és alapítványok kamati lehettek. Az egyházi vizitációknak köszönhetjük, hogy fennmaradt a konvent személyzetének névsora az 1762-1855 közötti évekből, az adakozók neve, az adományok nagysága, és pénzügyi mérlegek 1838-ig. A püspökségi levéltár, káptalani jegyzőkönyvek, a körültekintő adminisztrációnak köszönhetően tájékozódhatunk a személyek származásáról, nyelvismeretéről, végzettségükről és beosztásukról. Tanulságos feldolgozás született. A szerző sok érdekes adattal gazdagította ismereteinket a város polgári életviteléről, amelyben a patikus fontos helyet töltött be. Rákóczi Katalin Feszt György (szcrk.): Fejezetek az erdélyi magyar orvostudomány történetéből: kutatások 1945-1990 között. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2011. 220 p. ill. Erdély neves magyar tudósai, gyakorló orvosai és kutatói kezéből kerülnek ki e feldolgozások, összegyűjtve mindazt a tudás- és ismeretanyagot, ami 1945 és 1990 között nyomtatásban is megjelent. Hangsúlyos számot-tevés ez a kötet, vállalva a múltat, ami nagyon fontos a továbblépés szempontjából, hozzákapcsolva a jelent, amely a per- manenciát van hivatva szolgálni, amit sem világégés, sem pedig belső elhallgattatás nem szakíthat meg. 45 küzdelmes esztendő mérlegét húzza meg a szerkesztő és a gyűjteményes kötet minden szerzője, ki-ki a maga szakterületének hiteles ábrázolásával. Az erdélyi magyar orvosok és kutatók alkotókészsége és szorgalma megtalálta a módját a továbblépéshez: a háború befejezésével szinte azonnal megindult a gyógyító tevékenység, az alkalmazott kutatás, és ha nem is oly hangsúlyosan, de az alapkutatás is. Nem voltak ismeretlenek az új módszerek, a vizsgálati eljárások, a technikák sem, a gyakorlati problémák mellett az elméleti kérdésekre is megszülettek a válaszok. A kevés számú orvos, a szűkös lehetőségek serkentőleg hatottak az interdiszciplináris együttműködésre, amely igen termékenynek mutatkozott, és a külföld figyelme is megnyitotta a kapukat a magyar orvosok előtt a neves európai folyóiratokban való publikálásra.
