Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KRÓNIKA
KRÓNIKA KRÓNIKA HALOTTAINK MARK MIRSZKIJ (1930-2010) Nyolcvan éves korában tragikus autóbalesetben elhunyt Mark Boriszovics Mirszkij, a Moszkvai Orvostörténészek Tudományos Társaságának elnöke. Június 19-én feleségével együtt hétvégi dácsájukba tartottak: Mirszkijt Moszkva közelében érte a halál. Életútjáról a British Medical Journal (28. Aug., 2010, Vol. 341, p. 457.) is megemlékezett. Az elmúlt évtizedekben több nemzetközi kongresszuson találkoztunk vele, Nyugat Európában is, a 2006.évi budapesti 40. ISHM kongresszuson hazánkban is járt. Nagy tudású, rokonszenves személyiség volt. Ukrajnában, Dnyepropetrovszkban született. Szülei az ipari mikrobiológia és biokémia területén dolgoztak, édesapja egy gyárat vezetett, édesanyja laboratóriumban dolgozott. A II. Világháború során vakcinát és szérumot állítottak elő. Áthelyezték őket az ország keleti részére. Ezért 1942-ben a család Oroszországba, Irkutszkba került, egy évvel később pedig Szamarába (akkor Kujbisev), ahol Mark középiskolát végzett kitűnő eredménnyel. Moszkvába került orvosegyetemre, 1954-ben szerzett diplomát. Orvosi folyóiratoknál dolgozott, a Medicinszkaja Gazétánál 1969-ig. Sebésznek készült és egy ideig Moszkvában egy sebészeti osztályon is gyakorlatot szerzett. Közben 3 év alatt (1960-1964) PhD fokozatot ért el a Szemasko Intézetben. Kutatása tárgya: a folyóiratok hatása a belgyógyászatra és közegészségtanra a szovjethatalom első éveiben (1917-1920). 1969-től egy szerv-transzplantációs intézetben volt vezető. Habilitált az oroszországi transzplantáció tárgyában, az értekezést 1985-ben kiadta könyv formájában is, Az intézet vezetője a nevét oda akarta írni társszerzőként, ezért elhagyta az intézetet. 1985-től a Szemasko Intézetben dolgozott, 1989-től az orvostörténelmi osztály vezetője volt. Széles körű tudományos érdeklődés jellemezte. Számos dolgozata és könyve jelent meg az orosz medicina különböző periódusairól, híres orvosokról és egészségügyi miniszterekről irt életrajzokat. 1991-től olyan témákban is kutatott, amelyeket korábban tiltottak. Honti József TAHIN EMMA (1947-2011) Szomorúan fogadtuk a hírt, hogy Tahin Emma végleg eltávozott közülünk. Emberpróbáló erővel, hatalmas kitartással, fegyelmezett életmóddal küzdött betegsége ellen. Soha nem adta fel, mindig bizakodott és fantasztikus tűrőképességgel viselte el azt, amire sokan nem lennénk képesek. Ilyen volt munkájában is, kitartó és nagyon alapos. Emlékszem kandidátusi értekezésére: az összes, témájában érintett középkori oklevelet átnézte, latinról lefordította, ízlelgette és mindig megtalálta a legmegfelelőbb vonatkozó magyar szót a kora-középkori latin kifejezésre. Több bőröndnyi cédulát gyűjtött kutatásához. Minden mondatát, adatát többször, több helyen ellenőrizte. Olyan igényesen dolgozott, mint amilyen választékosán beszélt. Kitartásával azonos volt szerénysége, visszahúzódása. Sosem hangoskodott, ám mindig a végsőkig harcolt igazáért. Schultheisz Emil professzor tanszékvezetése idejétől (1985), nemcsak kutatási, hanem oktatási területe is az orvostörténelem volt. Kutatási eredményeinek első, átfogó szintézise a Zsigmond-kori orvostársadalommal
