Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
ADATTÁR - Birtalan György: Versfordítások Adolf Kussmaul: "Jugenderinnerungen eines alten Arztes" (Stuttgart, 1890.) című könyvéből
174 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) A veszély Az orvosom figyelmeztette családomat és másokat, látásom van veszélyeztetve, ha nem hagyom italomat. „Pincéjébe őt ne engedjék!” Ez egy őrült parancsolat! Azért, hogy az ablakot mentsék, a ház össze nem omolhat. Világom szomorú egéről én nagyon könnyen lemondok, költő vagyok a belső fénytől, bor által tűnnek a gondok. „Pincéjébe őt ne engedjék!” Ez egy őrült parancsolat! Azért, hogy az ablakot mentsék, a ház össze nem omolhat. Elvennétek haltól a folyót, szalamandertől a tüzet, a szőlővért az életadót, mi a Tudáshoz elvezet? „Pincéjébe őt ne engedjék!” Ez egy őrült parancsolat! Azért, hogy az ablakot mentsék, a ház össze nem omolhat. Utolsó dalomnak, ha vége, ha minden hordóm üres lett, ha elhalt poharak csengése a végső nyughelyem felett, akkor zárjátok be a pincét, ezután már mindent szabad, az ablakot is megmentették, és a falak sem omlanak.2 Heidelbergi látogatás, 1850 (részlet) Kivételes szerencsémben, mit sok társam irigyelhet: én egy olyan lovat vettem, melyre összes pénzem ráment. Paraszt betegekhez megyek, sarkantyúzom lusta gebém, írok receptet, verseket, nagyon vár engem sok szegény. 2 Adolf Kußmaul 1850 és 1853 között gyakorló orvosként dolgozott Kandemben, a Fekete erdő vidékén, amely régi szőlő- és borkultúrájáról híres. Ennek az időszaknak az irodalmi hagyatékát dolgozta fel verses formában. A versgyűjtemény címe: Der alte Zecher („A vén iszákos”). E két vers ebből a gyűjteményből való.
