Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

ADATTÁR - Birtalan György: Versfordítások Adolf Kussmaul: "Jugenderinnerungen eines alten Arztes" (Stuttgart, 1890.) című könyvéből

Birtalan Gy.: Versfordítások

175

A sétaút3

(Egy kahlenbergi kiránduláson, 1847-ben)

Bécsi orvos és barátja együtt mentek a réten, a lelkes társ azt kiáltja:

„azúr ragyog az égen!”

De orvosunk szerint a tény, hogy nem létezik égbolt, csak földünkről reflektált fény sok összefolyó kék folt.

Kószálnak a szép vidéken, boldog a vidám barát, amikor egy zöld erdőben hallják a rigó dalát.

Megjegyzi a bécsi orvos:

„a dallam élvezhető, mégis, nekem nagyon hangos, túlfejlett a gégefő.”

Mennek kellemes ligetbe, sok ibolya virágzott, barátunknak jó a kedve, élvezi az illatot.

De jött az orvos válasza?

E családról tudható, viola és uragóga, mind kitűnő hánytató.

Magashegyről letekintve, barátja mutogatta, merre lakik a szerelme, a formás, bájos lányka.

Tudós doktor véleménye ezúttal is szkeptikus: „Megkínozna, ha nőd lenne, az asszony hisztérikus.”

Kocsma asztalánál ülnek, társunk a bort dicséri, szíve forró, vére lüktet Jó hűvösben pihenni.

De mást mond a bécsi doktor? „Buta, minket becsaptak, hitvány, megpancsolt alkohol, amit velünk itatnak.”

Rosszul lett szegény barátunk: „Kés hasítja fejemet, körbe forog a világunk, delirium fenyeget?”

Felfigyel a bécsi doktor: agy-gyulladás esete, nem lehetne soha jobbkor, gyorsan kórházba vele.

Barátunk elégedett volt, ahogy jegelték fejét, ámde másnap mégis megholt, így végezte életét.

És szólt a bécsi orvosa:

„Jó csontfurészt hozzatok, kukkantsunk a koponyába, megtudjuk, mi volt az Ok!”

BIRTALAN GYŐZŐ professor of medical history Semmelweis University Budapest H-1113 Budapest Kenese u. 1 HUNGARY

3 1847-ben Kußmaul egy hosszabb tanulmányutat tett néhány fontos egyetemi városban. A „második bécsi orvosi iskola” korabeli hírességeivel, a helyre jellemző tudomány-centrikus légkörrel megismerkedve irta ezt a paro- disztikus költeményt.