Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
ADATTÁR - Birtalan György: Versfordítások Adolf Kussmaul: "Jugenderinnerungen eines alten Arztes" (Stuttgart, 1890.) című könyvéből
170 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) Áfák A hársfa Zöld dóm vagyok, magasba nyúló, virág és lomb-illatom mámorító, zümmögő méheim az Urat dicsérik, aki termésemet odaadja nékik. Jó szagú színméz tölti meg kelyhem mélyét, sok ezer embernek kínálja édességét. Szívemből szüntelen szárnyalnak boldog dalok, hálás vagyok a kegyért, hogy másnak adhatok. A fenyő Az én fejemet csupán a tüske óvja, csak dísz a lombom, vad szúrós ciráda. Ha eljön a tavasz, komor lesz az arcom, de hó és jég alatt zöldemet megtartom. És hajó kedélyem arra inspirálna, rárázom a havat vadász kalapjára. Bevisz otthonába, karácsony ünnepére, legtöbbet én teszem a gyerekek kedvére. A tölgy Amíg csak állok, alig van hasznom, a makk fanyar, kevés él e koszton. De ha ledöntenek, akkor majd kiderül, mit érlelt sok gyűrű a kérgemen belül. Erős fám falnak, tetőnek használható, viharral, hullámmal dacolok, mint hajó. Távoli kikötők árúit fuvarozom, merész a vállalkozás, fizetik gazdagon. A jegenye Ki vagyok, mi lehetnék, nem tudom, mégsem kételkedem a rangomon. Az út mentén állok, feszesen, vigyázban, eszményem látom a katonában. Hogy a nép a fák árnyékára vágyik? Ez nem méltó egy nemeshez, e célra van másik. Ki legjobban értékel, az a hivatalnok, őt mélyen meghatják a jegenye-sorok.
