Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
ADATTÁR - Birtalan György: Versfordítások Adolf Kussmaul: "Jugenderinnerungen eines alten Arztes" (Stuttgart, 1890.) című könyvéből
Birtalcm Gy.: Versfordítások 169 A bagoly Sötétlő erdő mélyén halálával megbékélve, komor képű vén bagoly végső óráit élte. Barna sólyom arra szállt, ki a beteget sajnálva, rögtön jótékonykodott, örök léttel vigasztalta: Örülj! Homályos éjből a magasba felrepülhetsz, sólymok és sasok között ragyogó fényben kerenghetsz. Megszánta őt egy galamb, véres múltját megbocsájtva: A szebb élet annak jár, aki elmegy másvilágra. Turbékolva enyeleghetsz, illatos rózsaligetben, sőt, csókokat is kaphatsz ártatlanság fénykörében. Még egy szamár is kész volt, hogy a vigasszal kínozza mert szívszánakozásban a szamár hogy hiányozna. így szólt: jön majd a pásztor, jutalmazza türelmedet, lesz széna, finom bogáncs, sok szenvedésért megfizet. De baglyunk ezt kiáltja: kívánságom nem több, ennyi: az édeni homályban, kövér egérkéket fogni. A holdlakó férfi Sápadt holdon sápadt férfi, magát istenként megéli, minden érző lénytől távol gondolkozik a világról. Trónol szürke kozmoszában, érzéketlen jóban, rosszban, örökké van kortalanul, dermedten és szótalanul. Egyszer támadt egy ötlete, kívánkozott a földre le szerezni tapasztalatot, hadd lásson más sivatagot. Bár nem könnyen, de sikerült, az Úr a földre lekerült, a holdon nem volt ügyelet, ám ebből semmi baj nem lett. Éppen májusban érkezett, mikor tavaszunk telitett. Minden dalolt és virágzott, de ő nem hallott s nem látott. Bármerre ment, hegyre völgybe, jéghideg áradt belőle, víz és növény megfagyasztva ő meg visszament a holdra. Ott maradt sápadtan, némán ott trónol fagybirodalmán. Földünk, ahogyan megtudta, szintén az űr sivatagja.
