Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

ADATTÁR - Birtalan György: Versfordítások Adolf Kussmaul: "Jugenderinnerungen eines alten Arztes" (Stuttgart, 1890.) című könyvéből

168

Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011)

A természettudós

Aranyrepce sárgán izzik

Ritkán látni ilyen szépet,

fűszerszagú térben hull az alma virága az ösvények porába, ének zeng a légben.

a kutató boldog fel nem fedezett fajta, csodás a koronája csábítóan csillog.

Egy buzgó természettudós e májusi napon növényt, állatot kémlel orrán szemüvegével halad zöld utakon.

„Bárcsak zsákmányom lehetnél!” Lassan közelíti, a torkán megragadja, az ártatlan kis pára spirituszban végzi.

Feljutott a szőlőhegyre, ott kis gyíkot látott, ki élvezte a létet, a mohán heverészett, a hőség sugárzott.

Tudósságod bűnössé tett! A gyermekek vádját hogy fogod magyarázni? Nem lehet jóvátenni a kis gyík halálát.

Arca barna, teste karcsú, zöld bőre aranyló, csinos a fejecskéje, s koronás díszítménye, pillantása vonzó.

Hogy lehettél ennyire vak szerencsétlen mafla? Milyen sok kedvességet adhatott volna néked a bájos gyíkocska.

A balek

Ez egy barátom históriája, volt szolgája, barátja, arája.

Majd gyónásra készteti barátját. Hallja, hogy öleli, csókolja aráját.

Mindháromban volt nagy bizodalma, épített rájuk, miként a sziklára.

Menyasszonya szerint sincsen kétség, már majdnem egy éve tart e vétség.

Ám éjfélkor eljött az ördög letett neki egy kristálygömböt

Szegény barátom dühét levezette, szolgát, barátot, arát végigverte.

A kristály varázsos hatalma csupán az igazat mondatta.

A bűvös kőről pedig szintén döntött a tengerbe dobta a kristálygömböt.

Kérdi a szolgáját: hü vagy, tisztességes? Lopok zabot, szénát, ha csak lehetséges.

Egy évvel később a derék barát beszerzett szolgát, barátot, arát.