Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖZLEMÉNYEK - Forrai Judit: A nemzetközi és hazai fogászattörténeti szakirodalom historiográfiai áttekintése
142 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) görög orvoslása 20. századig szociális és kulturális háttérrel, bár ez a része a legkevesebb a szakmatörténethez képest. Másik meghatározó alakja Arturo Castiglioni (1874-1952). Megállapításai az II volto di Ippocrate, (1925), a Storia della medicina (1927), az Italian medicine (1932), a The history of tuberculosis (1933), a The renaissance of medicine in Italy (1934), az Incantesimo e magia (1934) és a L 'orto della sanita, (1935) monográfiákban olvashatók. A svájci születésű, de Amerikában kutató Henry E. Sigerist4 (1891-1957) és a német Karl Sudhoff majd George Rosen és Max Neuburger nagy lélegzetű orvostörténeti összefoglaló műveket írtak.5 Bár a legtöbb orvostörténész orvosi diplomával is rendelkezett ekkoriban, megtartották a történetírás általános irányvonalát. Az antropológiatörténet6 a 19. század végén virágzott, és különböző korok szisztematikus koponyagyűjteménye szolgáltatta a megfelelő tárgyi bizonyítékot az adott korban meglévő étkezési szokásokról, fogászati betegségekről és azok esetleges ellátásáról. Mindezek közül kiemelkednek a francia és az angol antropológiai iskolák és az azokhoz kapcsolódó szellemtörténeti és módszertani lehetőségek. Később a francia Annales-iskola változást hozott a szakmatörténetben is: problémaközpontú, kérdéseket felvető történetírási programot fogalmazott meg, amelyben fontos helyet kapott az összehasonlítás és értelmezés (Braudel, Le Goff Jacques Revei). A racionalitás és szokásszerűség, a segédtudományi módszertan „reformja” a technikatörténet7 mind-mind segítette a szakmatörténet alaposabb megismerését. A technikatörténeti forrásfeldolgozás a múlt tárgyi emlékeinek (például érmék, pénzek, feliratok, régészeti leletek, a levéltárakban őrzött dokumentumok stb.) bevonásával jelentős mértékben bővült, a forrásanyag tudományos kritikai követelményei és ezzel együtt az irodalmi források elvesztették kizárólagosságukat, a múlt eseményeit egyre többféle forrás képes megszólaltatni, egyre többféle mozaikból lehet összerakosgatni a történések mozzanatait, összefüggéseit. Orvostörténeti vonatkozásban Erna Lesky és Mrko Grmek, Walter Pagel munkásságát kell megemlíteni. A 20. század harmincas éveiben antipozitivista szemlélet jellemezte az európai orvos- történeti historiográfiát, különösen a német nyelvterületen.8 A szerzők többsége figyelembe vette a szociokulturális és politikai körülményeket is, és mindehhez még társult az oktatás és társadalmi intézmények, intézményrendszerek működésének vizsgálata, ezen belül az egyetemek működésének rendszere. 4 Fee, Elizabeth - Brown, Theodore M: Making Medical History: The Life and Times of Henry E. Sigerist. Baltimore, Maryland, Johns Hopkins University Press, 1997; Ackerknecht, Erwin H.: Henry E. Sigerist, 1891-1957. Dtsch Med Wochenschr. 82 (1957) May 24., no. 21.,856-857. 5 Sigerist, H.E.: Medicine and Human Welfare. Yale University Press, London, 1941. 1st Edition; Sigerist, H.E.: A History of Medicine. Volume I: Primitive and Archaic Medicine; Volume II: Early Greek, Hindu, and Persian Medicine. New York, Oxford University Press, 1955, 1961. 2 volumes.; Sudhoff, Karl: Beiträge zur Geschichte der Chirurgie im Mittelalter, Leipzig, 1914-1918; Skizzen, Leipzig 1921; Rosen, George: The Specialization of Medicine (1944); Fees and Fee Bills 6 King, C. Richard: The historiography of medical history: from great men to archaeology. Bull N Y Acad Med. 67 (1991) Sep-Oct; (5)407-428. 7 Glatz Ferenc (szerk.): Történelemelméleti és módszertani tanulmányok. Bp., Gondolat Kiadó, 1977; Hajnal István: Technika, művelődés. (Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Glatz Ferenc) Bp., História Könyvtár. Monográfiák. História, MTA TTi, 1993. 8 Plonka-Svroka. Bozena: Anti-positivist inspiration in European medical historiography in the 20th century. Med Nowozvtna. vol. 9., nos. 1-2., (2002) 5^11.
