Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖZLEMÉNYEK - Forrai Judit: A nemzetközi és hazai fogászattörténeti szakirodalom historiográfiai áttekintése
Forrai J.: A nemzetközi és hazai fogászattörténeti szakirodalom 143 Az ismétlődő és mérhető adatokra épülő szeriális és kvantitatív történetírás új megközelítéssel, a hangsúlyt az eseményekről a mélyebb összefüggésekre helyezve9 10 11 12 olyan eddig nem ismert tényeket elemez, amelyek új megvilágításban, komplexebb módon tárják fel a múltat (megemlíthetnénk Fernand Braudelt, Edgar Morint stb.). A struktúrák idősíkja változik, narratív sémák, egymásba fonódó cselekménysorok váltakoznak. A szintézisre törekvéshez pedig a régészettől, a közgazdaságtantól a gazdaságtörténetig, az oklevéltantól a technikatörténetig és a történeti statisztikától egészen a művészettörténetig a legkülönfélébb tudományok analitikus eredményeit használják fel. A hetvenes években Foucault10 másféle módon közelített a történelemhez, mint a hagyományos történetírás. Az eseményeket leíró történetírás helyett a problémákat helyezte középpontba: intézményes struktúrák, az intézmények története felől dolgozta fel anyagát, alakította ki módszerét, egyéni látásmódját. Az egészség, betegség, beteg, társadalom, hatalom, mindazon tényezők együttes hatása érdekelte térben és időben, amelyek nem rekesztették ki az egyén biológiai lényét, vagyis a biopolitikai társadalmi hatások szemszögéből kutatta a történelmet. Foucault műveivel új orvostörténeti iskolát is teremtett. A 20. század utolsó negyedében új forrásanyagok feltárása, statisztikák, újfajta nar- ratívák álltak hadrendbe a teljes történeti feltáráshoz. Az újfajta biográfiákat és az esettanulmányokat új értelmezéssel közelítették meg." A lélektani tudáson túl a pszichohistória segítségével a jelen és múlt közötti távolság áthidalását próbálták megoldani, a hiányzó láncszemeket pótolni. Az egyéni életutakat az össztársadalmi mozgáshoz, a fellelhető adatokat (forrásokat) a makro-rendszeralkotáshoz, a makrotörténeti vázhoz kötve, mint például a szereplenyomatokat (anyakönyv, népszámlálás, birtokkataszter, végrendelet, hagyatéki leltár, mortalitási statisztikák, boncolási jegyzőkönyvek, kutatási-kísérleti naplók, egyetemi protokoll könyvek, tankönyvelemzések, visszaemlékezések, naplók, beteglapok stb.) új kontextusba helyezték. Ezek az új metodikák a nemzetközi fogászat-történetírásban csak elvétve lelhetők fel. A következőkben nyelvterületenként kronológiai sorrendben mutatjuk be a fogászattörténeti historiográfia fontosabb műveit. A fogászattörténet francia nyelvű irodalma Pierre Fauchard Le Chirurgeon dentiste, ou Traité des dents'2 című könyvét itt most nem tárgyaljuk részletesen, de a modem fogászat úttörő munkája, egy új szakma első és nagyon alapos tudományos könyve, mérföldköve volt. Historiográfiailag nagyon is értékelhető, hiszen nem csupán szakmai könyv, hanem a fogászati tudomány fej lődésével Arisztotelésztől, Hippokratészen keresztül, Galénosz szellemének megfelelően a fogak betegségének elméleteit veszi sorra, a fogak helyzetéről, tulajdonságairól ír. Ezt követte 28 évvel később Anselme-Louis Bemard Bréchillet Jourdain (1734-1816) Traité des maladies et des operations reéllement chirurgicales de la bouche et des parties 9 Revel, Jacques: Visszatérés az eseményhez: historiográfiai áttekintés. Korall 15-16 (2004) 22-36. 10 Klaniczay Gábor: Foucault és a történetírás. Lettre-beszélgetés. Lettre, 1998. ősz httD://eoa.oszk.hu/00000/ 00012/00014/06klani.htm 11 Kövér György: Biográfia és történetírás. Aetas, (2000)3. 150-157. 12 Fauchard, Pierre: Le Chirurgeon dentiste, ou Traité des dents. Paris, Pierre Jean Mariette, 1728.
