Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
KÖZLEMÉNYEK - Forrai Judit: A nemzetközi és hazai fogászattörténeti szakirodalom historiográfiai áttekintése
A NEMZETKÖZI ÉS HAZAI FOGÁSZATTÖRTÉNETI SZAKIRODALOM HISTORIOGRÁFIAI ÁTTEKINTÉSE FORRAI JUDIT Az orvostörténeti szakirodalom egyik alapeleme az orvosi bibliográfia. Az egyik első szakmai bibliográfiai gyűjteményt Ambroise Páré (1510-1590) francia udvari sebész állította össze.1 Az Egyesült Államokban az orvosi bibliográfiai gyűjtemények szisztematikus rendszere 1818-ban alakult ki az amerikai dr. Joseph Lovell katonai sebészorvos ötlete alapján, majd 1879-ben dr. John S. Billings szervezésében az egész országra kiterjedt a könyvtári gyűjtés (Library of the Office of the Surgeon General, United States Army). Ezekből alakult ki az Index Medicus NLM Technical Bulletin to Cease as Print Publication és a Medical Subject Headings (MeSH) orvosi nemzetközi bibliográfiai gyűjtemény.2 A naprakész szakcikkek összesítése mellett e gyűjteménybe - nagyon kis mennyiségben, de - bekerültek az orvostörténeti cikkek is. A monográfiák a nagy, nyilvános közkönyvtárak bibliográfiai tárában kaptak helyet ugyanúgy, ahogy a kéziratok is.3 A 19. század végén és a 20. század elején megjelenő fogászati historiográfiai művek kultúrtörténeti és szellemtörténeti megvilágításban értékelik, rekonstruálják a múltat a pre- historikus időtől a 20. századig, és keresik a klasszikus korszakokra osztott időszakok fogászati elméletét, vagyis a betegségek magyarázatát. Mindemellett kiemelkedő egyéni teljesítményeket elemeznek, az egyes auktorok munkásságát, találmányait, vagyis a homo faber, azaz eszközkészítő, anyagi és szellemi eszközöket előállító szakember tudományos műveit mutatják be és értékelik. A politikai-társadalmi változások és azok kapcsolatai a fogászattörténettel vajmi keveset szerepelnek ezekben a művekben. A történetírás nyugateurópai értelemben vett „modernizációjára” csak a harmincas években történtek kísérletek a fogászattörténeti kiadványokban. A historiográfiának szüksége van a tárgyi emlékekre is, és hangsúlyosan érvényes ez a fogászati szakmára. A temetkezési helyeken fennmaradt tárgyi emlékek, a koponyákban elhelyezkedő fogak nagy értéknek számítottak alakjuk, nagyságuk, elhelyezkedésük, hiányuk miatt, akárcsak a csontozaton és a fogakon lévő különböző betegségek maradványai is. Mindezek a leletek és források a fogászati historiográfia alapvető elemei. Az orvostörténetírás nagy alakjainak módszereit használták a fogászati szakma történet- írásában is. A jelentős munkák közé tartozik Fielding H. Garrison (1870-1935) 1914-ben kiadott An Introduction to the History of Medicine című műve amely az ókori egyiptomi és 1 Paget, Stephen: Ambroise Páré and his limes, 1510-1590. London, G. P. Putnam’s sons, 1897. 2 Index Medicus to cease as print publication. NLM Tech Bull, May-June (2004) 338. 3 Schullian, Dorothy M: A Decade of Medical Historiography. Bull Med Libr Assoc., 45 (1957) no. 3., 285-290.
