Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században
Szabó K.: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudómény 109 hanem a lapot olvasó emberek sznobizmusát is, az minden bizonnyal Dubay Mikós volt, aki ebben a lapban jelentette meg A szoptatásról című írását. Nyilván úgy gondolkodhatott orvosunk, hogy érdemes lesz néhány prominens olvasót is megnyerni az ügy sikeres kimeneteléhez. Ezt a tanulmányát egyébként összekötötte egy másik, az Orvosi Körben széles nyilvánosságot kapott témájával is, mely a szoptatós dajkák nyomorúságos helyzetére hívta fel a szakemberek figyelmét. A cikk megjelenése több szempontból is figyelmet érdemel. Az egyik maga a sajtóorgánum, ahol a cikk megjelent. A sajtótörténeti munkák egy része a Magyar Saloni sznob, a hírnevet minden esztétikai és erkölcsi mércénél előrébbvalónak tartó újságnak írja le. Dubay doktor írása azonban éppen itt jelenik meg. Persze, ennek oka lehet az is, hogy Dubay közelebbi kapcsolatban állt a lappal, ti. egyes források szerint az újság orvosi rovatát szerkesztette, azaz válaszolt az olvasók levélben feltett kérdéseire. A Magyar Salon mégiscsak felvállalta ennek a munkának a közlését, a divat, a meglévő, sznobizmusból fakadó szokások ellenében is. Ebben az esetben nem a divatot kiszolgáló, hanem divatot teremtő - és itt éppen -, érdek nélkül való divatot teremtő sajtótermékként lehetne jellemezni. Figyelemre méltó az is, ahogyan Dubay Miklós tudatosan, vagy ösztönszerüen a szűk szakmai nyilvánosságtól, az Orvosi Körben tett javaslatától az ennél szélesebb nyilvánosságot biztosító könyvig, majd a remélhetően még több ember otthonába eljutó újságig ér. Szinte végigjárja az összes rendelkezésére álló fórumot, mely lehetőséget nyújt a közvélemény formálására. Dubay Miklós egyébként - és rajta kívül még oly sokan - gyakran és több fórumon foglalkozott az országban tapasztalható magas halálozási arányokkal, ennek okáról és megszüntetésének lehetőségeiről. Inkább kevesebb mint több sikerrel tudta érvényesíteni elképzeléseit. A hatóságoknál visszhangtalan felvetéseket mintegy utolsó lehetőségként a közvéleményre bízza, s így fordul könyvön, újságon keresztül a széles közönséghez. Hogy milyen szélmalomharcot folytathattak az orvosok és milyen fontos szerepe lehetett a nyilvánosságnak, talán jól illusztrálja a következő néhány mondat is. „A bp. orvosegylet, a bp. orvosi kör és főképp a m. orvosok és természetvizsgálók gyűlései több évtized óta foglalkoznak behatóan hazánk rendkívül nagy halálozási ügyével, tettek is eziránt konkrét javaslatokat a nm. kormányhoz, melyek bizonyára még most is ott lesznek az irattárban gondosan éltévé, de egyiknek sem jutott ezek közül az a szerencse, hogy legalább aziránt szerezhetett volna magának biztos meggyőződést, hogy munkálata átolvasva lett, annál kevésbé arról, hogy legönzetlenebb hazafiságból származott jó, vagy kevésbbé jó javaslatai elintézésre vagy éppen elfogadásra érdemesítettek volna”29 - írta elkeseredetten Dubay 1882- ben. A sajtó és a szakértelmiség A sajtó a politikai, a tudományos és az irodalmi nyilvánosság tere is lett, s láthatóan ezzel a ténnyel is tökéletesen tisztában volt nemcsak a korabeli újságot író közösség, de a közönség is. ,,Régente összejöttek a vásárokon, ünnepeken, - később a »társaság«-ban vagy a malom alatt. A római civis elment a fórumra, a debreczeni civis a városháza elébe. Ma már 29 Dubay Miklós: Miért fogy nemzetünk. In: Gyógyászai, 22. 1882/38. 645-659.
