Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században
Szabó K.: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány 107 dajkáltatási divatnak határozottan erkölcstelenitő hatása, hanem azon emberekre is, kik a szoptatásra fölfogadott dajkák gyermekeinek »ellátására« vállalkozni szoktak s ebből valóságos ipart űznek” - írta Dubay Miklós. Számításai szerint ezidőtájt Magyarországon évente mintegy 10 000 dajka kereste - az ő szavai szerint - gyakran gyermeke élete árán kenyerét. Ebből a gyermekhalandósági statisztikát figyelembe véve könnyen kiszámítható, hány gyermek életét veszélyeztette és rövidítette meg a dajkaság divatja. A valóság - munka az Orvosi Körben Az ismeretterjesztésre szánt mű lezárásaként Dubay az ókorig tekintett vissza és nagy államférfiak, gondolkodók, egyházi vezetők gondolataira hivatkozva erősítette meg a dajkaság intézményével szemben megfogalmazott gondolatait. A Miért szoptassa minden anya önmaga gyermekét? című mű előzményei 1884-ig, vagy talán még régebbre nyúlnak vissza. Az 1884. 03. 24-én a Budapesti Orvosi Körben tartott havi ülésén mindenesetre Dubay Miklós felszólalásában a dajkák helyzetének tarthatatlan voltára hívta fel a figyelmet, s néhány javaslatot is előterjesztett a probléma megoldhatóságával kapcsolatban. Mint írja, az orvosok is tisztában vannak azzal, milyen tarthatatlan a helyzet, „ melyben a szoptatós dajkák és azoknak szolgálatadói között jelenleg a fővárosban fennáll. Jól tudjuk, hogy a cselédszerzők kezébe került és mindenéből kifogyott, vagy kifosztott dajka nem ritkán 3-4 héten keresztül kénytelen gyermekével együtt koplalni és szűkölködni, míg helyhez juthat hogy a dajkák úgy szállásadóik mint a cselédszerzők által ezen várakozás közben nemcsak lehetőleg kizsákmányoltatnak, hanem erkölcsileg is elrontatnak"26 Dubay nemcsak a hamis papírokkal orvoshoz, majd munkához jutó dajkákat ostorozza, sokkal inkább a közvetítőket, akik általában arról is gondoskodtak, hogy a dajka gyermeke lehetőleg mihamarabb „angyalcsinálók” kezébe jusson. Mint írja, elvből nem híve a dajkaság intézményének, de figyelembe véve a szükséget és a fennálló szokásokat fenntartása elkerülhetetlen, azonban csak a felsorolt „visszaélések és szabálytalanságok nélkül, amit csak azáltal vélek elérhetőnek, ha az egész dajkaügyet a fővárosban hatósági vezetés alatt álló dajkahivatal fogja kezelni. ” Az ügy rendezésére tett előterjesztésében Dubay Miklós hét pontban foglalta össze javaslatát. Egyelőre még nem kerültek elő olyan dokumentumok, melyek alapján pontosan nyomon követhető volna Dubay Miklós elképzelésének a sorsa. Feltehetőleg nem sok sikerrel járt, és ha a Budapesti Orvosi Kör meg is tette a következő lépéseket a hatóságok felé, a felvetésnek nem volt foganatja. Elképzelhető, hogy Dubay éppen a sikertelenség miatt kényszerült a pályamunka megírására, melyet ismeretterjesztésre szánt; és amellyel az ellenkező oldalt, a dajka tartókat célozta meg, azaz a kereslet csökkenését remélte elérni munkájával. A nyilvánosság erejével Dubay vélhetően rendkívül fontosnak tartotta, hogy pozitív irányba terelődjenek a dolgok, hiszen ennél a pontnál nem állt meg, még 1887-ben - a pályadíjas mű megírásának és ki26 Budapesti Orvosi Kör iratai, SOMKL, Levéltár, 92-93. doboz.
