Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században
Szabó K.: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány 103 Jótékony sikerét, minőt attól reméltünk mindeddig nem tapasztaljuk, egyedül azon körülménynek kell tulajdonitanunk, hogy annak szelleme a nép életébe át nem hatolt; hogy az a törvény magas intentióit felfogni és érvényesitni nem képes, hogy hiányzik benne azon elő- leges ismeret, melyet a törvény feltételez, mitől annak sikeressége szükségképen függ. ”20 Dubay szerint a siker érdekében az egészségtant éppúgy mint „minden érzéket a szépészetivel és költőivel együtt művelnünk és fejlesztenünk kell, ha kívánjuk, hogy hazánk lakosait fogékonyokká tegyük oly intézkedésekre, melyek iránt azok fogékonytalannak bizonyulnak”21 Két dolgot lát fontosnak ez ügyben: az egyik annak a keretnek a megteremtése, melyben a már amúgy is megterhelt tanulók egészségtant tanulhatnának, a másik pedig az, hogy jó, magyar nyelvű tankönyvek készüljenek, melyekből a tárgyat tanítani lehet. Dubay kiáll amellett is, hogy az egészségtant orvosok tanítsák, akik egyben egészségügyi ellátást is biztosítanának az iskolákban. Az ügyben megindult a szakmai vita s az Orvosi Kör is napirendre tűzte a témát. Egy kéziratos dokumentum szerint 1881-ben Dubay az Orvosi Kör rendes ülésén indítványt tett, hogy a Kör tagjai elképzelésük megvalósítása érdekében, a közegészségtan orvosok által történő oktatása tárgyában forduljanak segítségért a közoktatási miniszterhez. 1882 januárjában interpellációval fordultak ugyanebben a tárgyban az Orvosi Kör Elnökségéhez. Nyilván nem kis mértékben Dubay tevékenységének is köszönhetően 1882 februárjában elkészült egy Emlékirat, melyben az elnökség a vallási és közoktatási miniszterhez fordult. Az iskolák mellett azonban mégiscsak a sajtó volt az az orgánum, mely tömegekhez, elsősorban a felnőtt lakossághoz tudta eljuttatni a tudományban elért eredményeket. Hogy a sajtó munkatársai, az egyes lapok tulajdonosai, főszerkesztői mennyire voltak tudatában ismeretterjesztő munkájuk jelentőségének, pontosan nem tudhatjuk. Mindenesetre áttanulmányozva a korabeli sajtótermékeket, a munkatársaik között több tudós ember is szerepel, orvosok is szép számmal akadnak. Dubay Miklós doktor például nemcsak ismeretterjesztő írásokat közöltetett a Magyar Salonban, hanem 1887 és 1890 között a lap orvosi rovatát is szerkesztette. Az már eddig is egyértelmű volt, hogy az orvosok hamar felismerték és a maguk, illetve a tudomány hasznára próbálták fordítani az újságokban rejlő lehetőségeket. Ugyanakkor az orvostársadalmat az a probléma is foglalkoztatta, hogy a napisajtó mennyire, milyen mélységben foglalkozzék orvosi kérdésekkel: „Nem kívánjuk, hogy a napi sajtó ne foglalkozzék orvosi dolgokkal. Sőt fontosnak tartjuk, hogy a közönség e tekintetben is nevelődjék. Épen a tudományos ismeretek népszerűsödésétől várhatjuk a kuruzslásnak, ennek a hiszékenységből és tudatlanságból burjánzó dudvának, a kipusztítását. A mit az újságoktól kérünk, nem több, mint, hogy ne siessenek olyan nagyon az orvostudományi tárgyú, ú.n. »csodákat« közölni, hogy legyenek tudatában felelősségüknek a közönséggel szemben, a melynek utóvégre is nemcsak mulattatása és bámulatba ejtése, hanem felvilágosítása is a hivatásuk, és végül, hogy mint más dolgokban, úgy az orvostudományban is több gondossággal igyekezzenek a konkolyt a tiszta búzától különválasztani.'''22 - írta a Gyógyászat. A fenti, Gyógyászat című lapból vett idézet inkább óvatosságra int, minthogy a mind szélesebb nyilvánosság meghódítását ösztönözné. Az is nyilvánvaló, hogy nem is annyira a 20 Dubay Miklós: Egészségtant az iskolákba. In: Gyógyászat - Allamorvos, 19. 1879/10. 122-127. 21 Dubay Miklós: Egészségtant az iskolákba. In: Gyógyászat-Államorvos, 19. 1879/10. 122-127. 22 Az orvostudomány és a napi sajtó. A The Brit. Med. Journal nyomán.In: Gyógyászat, 42. 1902/49. 780-781.
