Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században
104 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) szakmabelieknek, mint a laikusoknak, a szerkesztőknek szólt a figyelmeztetés és elsősorban a negatív élmények nyomán fogalmazták meg a borúlátó gondolatokat. A Gyógyászatban közölt összeállítás egy angol orvosi szaklap alapján készült, ami azt is bizonyítja, hogy nemcsak Magyarországon, de szerte Európában gondot okozott az orvosi, tudományos tárgyú írások, közlemények nyilvánosságra hozatalának módja. Dubay Miklós - orvos a köz szolgálatában Dubay Miklós (Eperjes, 1844 - Budapest, 1899) Eperjesen született, Dubay György lelkész és Buglóczy Agnes fiaként látta meg a napvilágot. Iskoláit 1853-ban kezdte Kassán, ahonnan édesapja korai halála miatt az ungvári papi árvaintézetbe került, itt fejezte be 1861-ben a középfokú tanulmányait. Orvossá a pesti egyetemen vált. Egyetemi évei alatt nagy küzdelmek és nélkülözések árán tudta fenntartani magát. Az 1865-66-os tanévet a bécsi egyetemen töltötte. Majd onnan hazatérve 1866-ban az Irgalmas Rend tagjai közé jelentkezett. 1868-ban orvosdoktor, sebész-, szemész- és szülészdoktor lett. Irgalmasrendi tagsága révén vezette a szepesváral- jai, majd a budai irgalmasrendi kórházat, de nézeteltérések miatt 1871-ben kilépett a rendből és feladta a kórház vezetését. Tanulmányutakat tett Németországban, Csehországban, Svájcban, Francia- és Olaszországban, ahol elsősorban a metallotherápiát tanulmányozta, egy akkoriban új módszernek számító orvosi eljárást. 1871-től mint a metallotherápia specialistája magánpraxist tartott fenn a fővárosban. Dubay elsősorban szakmai céljai elérése érdekében tartotta fontosnak a nyilvánosság különböző orgánumait. De ez nem öncélú érdekként nyilvánult meg, hiszen számára az egyik legfontosabb kérdés a magyarországi közegészségi és népegészségi állapotok javítása volt. Már 1863-ban munkatársa lett a Pét he Zsigmond által szerkesztett Egészségi Tanácsadó című lapnak, melynek első száma csak 1864-ben jelenhetett meg. E lap a maga meghatározása szerint is olyan tanácsokkal kívánja ellátni olvasóit, melyek az egészség megőrzésére, bajban pedig annak helyreállítására, az „önsegedelemre” vonatkoznak. Dubay szerkesztette az Orvosi Zsebnaptár 1881 -es és 1882-es köteteit. 1886-ban pedig a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Napiközlönyét szerkesztette, melyben maga írta a köszöntő és a búcsúzó szavakat. A Magyar Salon orvosi rovatának 1887-től 1890-ig volt a szerkesztő munkatársa. Ebben a rovatban az olvasók egészséggel, illetve betegséggel kapcsolatos kérdéseit válaszolta meg. A magyar és a külföldi orvosi szaklapok mellett egyéb sajtóorgánumokban is publikált, de mindig inkább szakmai tárgyú, illetve felvilágosító cikkeket, ritkábban tárcákat, melyek elsősorban útitárcák voltak. A metalloterápia hivatott képviselőjeként számos cikket írt a gyógymód népszerűsítése érdekében, mind tudományos, mind pedig laikus körökben. A Miért fogy nemzetünk című értekezése a Gyógyászat hasábjain jelent meg és tulajdonképpen egy - a Gyógyászatban folytatott - vitasorozat részének tekinthető. Önálló, kötetben megjelent munkái orvosi tárgyúak. Ilyen például az 1875-ben megjelent A közegészségügy felvirágzásának alapföltételei hazánkban, Az idegbetegségek újabb gyógymódja, mint népszerű ismertetés, vagy A gyermekek testi ápolásáról szóló mű 1891- ből.
