Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században
Kapronczay K.: Közép-Európa egészségiigyi reformja 57 Oroszország A 18. század elejétől - köszönhetően I. Péter cár könyörtelen politikájának - Oroszország közeledett Európához, az ázsiai színvonalú elmaradottságból kilépve az európai nagyhatalmakkal akart egyenrangú lenni. I. Péter fáradhatatlan, tetterős uralkodóként nem riadt vissza az erőszaktól sem, ha elképzeléseit valaki vagy valakik keresztezni próbálták. Céljai megvalósításához erős hadseregre, központosított államszervezetre volt szüksége. Hogy e két eszközt megteremthesse, számos reformot kezdeményezett, melyek akarva-akaratlanul elindították Oroszországot a polgárosodás útján. Természetesen ezt a polgárosodást az orosz valósághoz kell viszonyítani, illetve figyelembe kell venni az Oroszországon belüli hatalmas távolságokat és a különböző népek-nemzetek kulturális különbségeit, hagyományait is. Amikor már felépült az európai színvonalú Szentpétervár, az Urálon túl még nagy számú igen elmaradott nép élt. I. Péter manufaktúrák alapításával megindította az iparosodást, megkezdte a mezőgazdaság átszervezését, fellendítette a bányászatot és serkentette a kereskedelmet. Az államszervezet európai színvonalú átalakításával megteremtette a modern közigazgatást, új alapokra helyezte az oktatást. Az új Oroszország tekintélyét elsősorban a katonai sikerei alapozták meg Európában, de ezzel egyenértékű volt a cár reformpolitikája is. A közegészségügyi reformok kezdetét I. Péternek az orosz birodalmi közigazgatás megszervezésére tett intézkedése jelenti: 1721-ben a cár a hatalmát gyakran befolyásolni akaró bojárok tanácsát szétkergette, helyébe a szenátust helyezte, mint birodalmi tanácsot, amely felügyelte az újjászervezett közigazgatást. Az egyes területeket (gazdaság, kereskedelem, ipar, hadsereg, egészségügy, stb.) tanácsok képviselték, ezek elnökei alkották a birodalmi tanácsot. A Szenátus a cárral közösen hozott határozatait az akkor kialakított kormányzóságok felé továbbította, ahol a birodalmi tanács bizottságaihoz hasonló testületek működtek. A kormányzóságokat Péter még a területi elv alapján alakította ki, amit a hadsereggel ellenőriztetett. Ezt a bevált rendszert finomította az 1770-es években I. Katalin azzal, hogy a kormányzóságokat a lakosság lélekszámához igazította, ezzel eredményesebbé tette az igazgatást és a közteherviselést. Az, hogy a Birodalmi Tanácsban már I. Péter uralkodása alatt is az orvosi ügyeknek is külön bizottsága (kollégiuma) volt, jelképezte az orvosi-egészségügyek fontosságát és a kérdés állami szintre emelését. Az Orvosi Kollégium ekkor és később is inkább külföld¡ meghívott orvosokból állt, elsősorban németekből, majd a 18. Század közepétől több magyar orvos is tagja volt e testületnek. I. Péter még 1706-ban utasította alattvalóit, hogy városonként gyógyszertárat létesítsenek. 1707-ben tíz helyőrségi kórház felépítését rendelte el, közülük a moszkvait azzal a joggal ruházta fel, hogy a hadsereg részére katonai orvosokat és sebészeket képezhetnek. Az orvosh¡ány olyan nagy volt, hogy a 18. század legelejétől az orosz hadseregbe külföldi orvosokat szerződtettek, híressé váltak a német egyetemeken megjelent orosz követek látogatásai, akik tehetséges fiatalokat toboroztak Oroszországba. A moszkvai hároméves katonaorvos-képzés ami csak a hadsereg igényeit elégíthette ki, illetve külföldi tanulmányokra készített fel, nem helyettesítette az önálló orvosképzést. I. Péter 1719-ben felállította az Orvosi Kancelláriái, amelyet 1721-ben a Birodalmi Tanács alá rendelt. Ennek feladata lett a megfelelő számú külföldi orvos szerződtetése az orosz hadseregbe, illetve orosz itjak külföldi orvosi tanulmányainak megszervezése. I,. Péter gondolkodott egy orvosi egyetem megalapításán is, de a pravoszláv egyház ezt ellenezte, ezért bízta a katona-orvosképzést a hadseregre. 1718-ban Péterváron, 1719-ben Kronstadtban alapított a moszkva¡hoz hasonló
