Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században
58 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) sebészképzéssel is foglakozó katonakórházat. Az 1725-ben Szentpéterváron megalapított Orosz Tudományos Akadémia orvosi osztályának feladata nemcsak a Birodalom orvosellátásának, a betegellátás és a közegészségüggyel kapcsolatos feladatok kidolgozása, a tudományos élet kialakítása volt, de irányította a könyvkiadást, az egyetemi és akadémiai színtű orvos-sebészképzés követelményrendszerének kidolgozását. Ugyancsak véleményezési joggal ruházták fel a meghozott rendeletek előkészítésében is. Az Orosz Tudományos Akadémia első jelentős eredménye az 1755-ben megnyitott és orvosi karral is rendelkező moszkvai tudományegyetem megszervezése volt, amelynek életrehívásában elévülhetetlen szerepet játszott Mihail Lomonoszov (171 1-1765). Igaz, az Orosz Birodalom rendelkezett már egy „másik" egyetemmel is: I. Péter az északi háborúban Svédországtól elfoglalta a Baltikumot, de az itt élő németeknek különleges jogokat biztosított Oroszországon belül, e jogok ellenében segítséget várt tőlük az orosz gazdaság és tudomány felépítésében. II. Gusztáv svéd király 1632-ben Tar ųban egyetemet alapított a baltikumi németek számára, amely a térség jeles tanintézetévé vált. A Baltikum orvosellátásban és rendezett közegészségügyi viszonyaiban tükörképét mutatta a német államok hasonló viszonyainak, így I. Péter a baltikumi német orvosoknak kivételes jogokat biztosított Oroszországban, nem zárta be a tartui egyetemet, sőt az orosz pravoszláv egyházzal való vitája miatt az orosz értelmiség első képzőhelyévé is tette. Itt egyre növekedett az orosz medikusok száma, de az Orvosi Kollégiumok tagjainak többségét baltikumi német orvosok adták. Az Orosz Birodalom területén - 1754. évi összeírás szerint - működő 232 német orvos közül 143 baltikumi német volt. A moszkvai egyetem orvosi karán kinevezett tanerő többsége Tar ųban szerezte oklevelét. Nem szabad elfeledkezünk arról sem, hogy az orosz kormányzóságoknak kiadott orvosi rendeletgyűjtemény mintája a baltikumi német városok hasonló jogszabálygyűjteménye volt. E jogszabálygyűjtemény kibővített formáját 1797-ben hivatalosan is kötelezővé tették az egész Orosz Birodalom területén. A jogszabálygyűjtemény alapelvei azonosak voltak a hasonló német szabályzatokhoz. A szegényeket életveszély esetén ingyen gyógyították, a betegek részére kórházakat szerveztek, amelyek a helyi orvos felügyelete alatt álltak. A hatóságokat orvosok alkalmazására kötelezték: az orvosok felügyelték ugyanis a gyógyszertárakat, a sebészeket és a bábákat. Az orvosok járvány esetén a hadsereggel közösen izolálták a betegeket, kötelesek voltak a kormányzósághoz, a kormányzóságok pedig a Birodalmi On'osi Kancelláriához jelentést küldeni. Az orvosi ügyek rendeleti intézése sajátossága lett az orosz felvilágosult kormányzási rendszernek. A moszkvai egyetem megalapításával egyidőben cári rendelet jelent meg az orvosok, sebészek, gyógyszerészek képzésével kapcsolatban is, amelyben nemcsak a képzés idejét, tantárgyi követelményeit határozták meg, de további egyetemek alapítását is tervezte. A jelentős orvoshiány miatt a hadi sebészképzőkbe (Moszkva, Szentpétervár, Koñstáđt, Kijev, stb.) polgári személyeket is fel kellett venni. Az orosz közigazgatás kialakításakor I. Péter úgy rendelkezett, hogy az orvosi kollégium feladata az orvosok szerződtetése, akár külföldről is. I. Katalin közigazgatási rendelkezései között szerepelt, hogy minden város köteles orvost szerződtetni, kórházat működtetni és gyógyszertárat szervezni. Ezt 1. Péter már 1706-ban elrendelte, de Lomonoszov 1754-ben írott, az orosz nép egészségi állapotával foglalkozó híres kéziratában mégis súlyos gyógyszertárhiányról értekezett. Az 1740-es években több a gyógyszerkészítéssel és forgalmazásával kapcsolatos rendelet látott napvilágot, 1752-ben kiadták az első orosz gyógyszerkönyvet, majd külön pharmacopoeát szerkesztettek a hadseregnek is.
