Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században

Kapronczay K.: Közép-Európa egészségiigyi reformja 51 dél-európai katolikus monarchiákban már a 17. században nagy szerepet kaptak a szegény és a beteggondozásban a szerzetesrendek, ezek közül elsősorban a beteggondozásban meghatározó szerepet vállalt Irgalmasrend. Istenes Szent János alapította szerzetesrend gyors sikereket ért el Dél-Európában, innen Franciaországba és a Habsburg Birodalom országaiba „terjeszkedett", elsősorban betegápoló intézményeket és gyógyszertárakat alapítottak. Gyakorlati tevékenységükre valóban szükség volt. Szerepet vállaltak a katonaegészségügyben, a járványok elleni védelemben, ezzel egyidőben szegénygondozást is vállaltak. Az egészségügyi reformok útjára lépett uralkodók számára az Irgalmas-rend szelleme, gyakorlati tevékenysége rendkívüli jelentőségű volt, így a rend közép-európai gyors sikerei az előbbieknek köszönhető. A bécsi és a lengyelföldi irgalmas provinciák kisugárzásának köszönhető - többek között - az irgalmasok magyarországi letelepedése és betegápoló kórházi rendszerének kiépülése is. Már említettük, hogy az Irgalmas-rend a 17. század végén telepedett le hazánkban, 1723-ban III. Károly ösztönzésére és anyagi segítségével Pozsonyban 100 ágyas kórházat és gyógyszertárat alapított, amely a pesti Szent Rókus Kórház felépítéséig a legnagyobb magyar kórház volt. Mária Terézia az 1756-ban alapított közalapítványon keresztül ösztönözte az irgalmasok további kórházalapításait, így 1757-ben Pápán, 1764-ben Vácott előbb gyógyszertárat, majd 1780-ban kórházat alapítottak. Később Nagyváradon és Pécsett, Temesváron, Kismartonban, Zágrábban és Szolnokon telepedtek le, 1783-ban magukra vállalták az elmebeteg-gondozást is. Átvették Pesten az Invalidus-ház kezelését, Budán végleg letelepedve (1805) hazánk egyik legnagyobb kórházát építették fel. Mária Terézia 1766-ban, Bécsben, 1769-ben, Pozsonyban telepítette le női betegek gondozására az Erzsébet-apácákat, akiket II. József Budára hívott meg, nekik adta a Ferencesek Fő utcai kolostorát és templomát. A ferencesek a mai Margit körúti, a feloszlatott volt trinitárius rend templomát és kolostorát kapták meg. II. József a közalapból jelentős összeget adományozott az Erzsébet-apácáknak, átépíttette, és kórházi épületszárnnyal egészítette ki a volt ferences kolostort, ahol 100 ágyas női kórház és gyógyszertár létesült. Az első kórházépítési program keretében épültek fel első kórházaink, bár nem voltak függetlenek a szegénygondozástól, mégis behálózták az egész ország területét. Igaz, átlag ágyszámuk 15-20 volt. 1820-ban 56 kórház működött 955 betegággyal, 1848-ban 92 beteggondozó intézmény 2905 férőhellyel, mindez alapja lett a később kifejlődött nagy kórházi rendszerünknek. Lengyelország Sajátosan alakult a lengyel királyság közegészségügyi reformja a 18. században. A komoly belső gondokkal küzdő lengyel királyság a 18. század elejétől fokozatosan az orosz, a porosz és az osztrák hatalmi törekvések és összeütközések színtere lett, olyannyira, hogy a Szejmben semmiféle reformot nem lehetett véghez vinni, sőt a gazdasági, az igazgatási és társadalmi átalakítás elképzelései hol ennek, hol annak a terjeszkedő szomszédos hatalom szándékainak függvénye lett. Mindenesetre Lengyelország első felosztása (1772) után Stanislaw Poniatowski király felvilágosult abszolutizmus gondolatait tükröző reformintézkedései, a francia felvilágosult eszméket követő új kormányzási módszerei nemcsak gyors ütemet diktáltak az átalakulás érdekében, de a haladók és a konzervatívok ellentéte¡ miatt