Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században
48 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) működő orvosokat, be kell börtönözni a kuruzslókat, stb. Gyakran előfordult, hogy külföldi orvosok egyszerűen letelepedtek egy adott városban és megkezdték működésüket, illetve a leszerelt katonaorvosok kétes végzettséggel - egyszerű katonai bizonyítvánnyal - kezdtek orvosi praxist. Az 1750-es években kiadott rendeletek csak a keretet adtak az egészségügyi közigazgatás kialakításához, amelynek végleges formáját újabb intézkedések segítették elő. Az 1752. évi rendelet ellenére a vármegyék többsége nem tudott orvost alkalmazni, legtöbb esetben a meghirdetett állásra nem jelentkezett senki. Ez ment éveken át, 1763. június 20.-án kibocsátott rendeletében a Helytartótanács a vármegyék figyelmébe ajánlotta az ország területén élő volt katonaorvosokat és tőlük várta a probléma megoldását. Ebben a rendeletben részletesen foglalkoztak a vármegyei fizikusok kötelességeivel, elsősorban a felügyeleti és az ellenőrzési jog gyakorlásával kapcsolatban. A működő vármegyei orvosoknak elrendelte a járási sebészi állások betöltését, a vármegye területén élő sebészek és bábák képesítésének évenkénti ellenőrzését, a bábák kioktatását, a sebészcéhek felügyeletét, évente jelentést kellett készíteni a vármegye egészségügyi és közegészségügyi állapotáról, a járványokról, az orvosok és sebészek létszámáról, a gyógyszertárak állapotáról és a gyógyszerész képességeiről, a kórházakról, szegényházakról, az általa hozott intézkedésekről. Ezt a rendeletet 1766. május 7-én megismételték. Az orvoshiány miatt megengedték, hogy két szomszédos vármegye közösen alkalmazzon egyetlen orvost. Erre azt hozták fel példaként, hogy Győr, Sopron és Moson vármegye évek óta közös megyei fizikust alkalmaz, aki az év különböző szakaszaiban hol az egyik, hol a másik vármegyében tartózkodik A közel két évtizedig tartó „rendelkezési sorozat" törvényeit összegezte az 1770. szeptember 17-én kiadott Generale Normativų ñ in Re Sanitatis közegészségügyi jogszabálygyűjtemény, amely az 1773. évi és az 1787. évi pótrendeletekkel az első országos érvényű közegészségügyi alaptörvényünknek tekinthető. Ez a kialakított rendszert megerősítette, pontosan meghatározta az egészségügyi bizottságok, a megyei fizikusok, járási sebészek feladatköreit, felügyeleti jogait. Csatlakozó rendelkezések érintették a hazai orvosképzés (1769) megindítását, a kórházépítés szorgalmazását (1756-ben létrehozott királyi alapítvány). A külföldön szerzett oklevelet ezután a magyar orvosi karnál kellett érvényesíteni, amely kar tanácsadói és véleményezési jogokat kapott az Egészségügyi Bizottság mellett. Az 1778. évi kiegészítés a hatósági orvosok kötelességeit bővítette, míg a sebészmesterekét szűkítette. A megyei orvosnak kötelességévé tették a gyanús körülmények között elhunytak felboncolását. A megyei orvos kinevezésénél három nevet kellett felterjeszteni a Helytartótanács egészségügyi bizottságához, akik közül választott a bizottság. II. József uralkodása alatt, 1783-ban átszervezték a Helytartótanács bizottsági rendszerét. Az egyes testületek helyébe osztályok léptek, amelyek élén egy-egy tanácsos állt. Az egészségügyi osztály élére 1786. augusztus 21.-én az akkor létesített országos főorvosi tisztség került, aki felelős lett az egész rendszer működtetéséért, ellenőrzési joggal rendelkezett az országos és a vármegyei szervezetek felett. Ugyancsak elnöke lett az oktatási bizottságnak, az országossá bővített kórházakat, iskolákat és árvaházakat támogató kegyes alapítványnak, az orvosképzés igazgatója, függetlenül attól, hogy egyetemi tanár volt-e vagy sem. Egységes elvek alapján jelentést kért be félévenként a vármegyék egészségi állapotáról, a járványok helyzetéről, a halálozásokról, a betegségek megosztottságáról, stb. Az egészségügyi reform fontos területe a betegápoló intézmények kialakítása, illetve az alapelvek megteremtése. A keresztény erkölcs felfogása szerint a tehetetlenek, az öregek és
