Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században

44 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) vóniát, a Határőrvidéket - Bécs önálló részként kezelte, nem, mint a magyar korona fennhatósága alá eső területet. A 18. században megfogalmazott, a közegészségügyet átformáló közép- és keleteurópai törvények hasonlóságainak felvázolásakor figyelembe kell venni, hogy a Habsburg Birodalom nyugati, németek, lakta területein a városi élethez kapcsolódó egészségi kultúra, az orvosképzés, a betegellátás intézményi szervezete, stb. fejlettebb és rendezettebb volt, mint Magyarországon. Ez a különbség fennállt a 18. században végleg meggyengült Lengyel Királyság és szomszédjai között is. 1772-től a felvilágosult szellemű lengyel király, Stanislaw Paniatowskx kétségbeesett reformkísérleteket tett Lengyelország felemelkedése érdekében, és sok olyan reformot léptetett életbe, amit az ugyancsak a reformer szomszéd uralkodók nem tettek meg. Ilyen volt, hogy 1790. május 11.-én alkotmányos monarchiává szervezte át királyságát. Az ekkor bevezetett lengyel alkotmány Európa második polgári alkotmánya lett. Oroszország más úton járt, I. Katalin cárnő azonos eszközökkel és szellemben akarta felépíteni az Európához tartozni kívánó orosz cárságot, ám itt előbb középkori formákat kellett lebontani. Ebben a vonatkozásban /. Péter cárnak hatalmas érdemei voltak: intézkedései nyomán megindult az orosz orvosképzés. A reformokat az Orvosi Kollégium (1719) dolgozta ki, előbb a hadsereg, majd a polgári egészségügy vonatkozásában, megkezdték az igazgatás szervezetének kiformálását, szakemberekkel történő „feltöltését". A Habsburg Birodalom legnagyobb gondja a járványok leküzdése lett (pestis, fekete himlő, malária, tífusz, vérhas, stb.), amelyek ellen központi intézkedésekkel (pl. karanténnal) védekeztek. 111. Károly 1726-ban elrendelte az Adriától a Kárpátok vonulatáig ívelő vesztegzár-rendszer kiépítését is. Bécs a birodalmi tervek megvalósítása közben figyelemmel kisérte a porosz királyság hasonló folyamatait is. Az osztrák jogalkotók kétségtelenül porosz forrásokból merítettek. A legfontosabb forrás Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem (1640-1688) 1685ben kiadott MedizinaledikXje volt. Ezt a rendeletet fejlesztette tovább /. Frigyes Vilmos porosz király (1713-1740) is. A választófejedelemség 1701-ben ugyanis porosz királysággá alakult át. I. Frigyes Vilmos Európa legkorszerűbb államszervezetét hozta létre, és országát katonai nagyhatalommá emelte. Az államigazgatás reformja felölelte nemcsak a közigazgatás, hanem a gazdaság, a művelődésügy és az egészségügy területét is. Első lépésként 1723-ban a pénzügyi és katonai közigazgatást a Generaldirektorium alá rendelték, amelynek öt osztálya részben területi, részben szakmai elvek szerint szerveződött. E hivatal alá szervezték a területi közigazgatás hálózatát. A felső és alsó igazgatási szervezet egymás tükörképe lett. A következő lépésben - az egészségügyi állapotok rendezése érdekében - 1725-ben kiadták a porosz királyi és brandenburgi választófejedelmi, általános és átdolgozott Orvosi Rendtartást. Ez teljes egészben szabályozta az ország közegészségügyét, a szolgáltatásokat, a képzési formákat, az orvosi igazgatás szervezetét, formáit, felügyeleti rendjét, olyan formában, hogy az ezekkel foglalkozó jogszabály ne csak jámbor óhaj, hanem kötelezően végrehajtandó és ellenőrizhető törvény legyen. A törvény szerint a hatósági orvosnak a szegényeket, gyermekeket, életveszély esetén pedig mindenkit, akár otthonában, akár a kórházban térítésmentesen kellett ellátnia. A többi beteg térítést fizetett a szolgáltatásokért. A közigazgatási egységek (városok, területi hatóságok, falvak) kötelesek voltak orvost, sebészt és bábát foglalkoztatni, akik munkájukért fizetést kapnak, ezért a szegényeket ingyen, a va-