Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században

KÖZÉP-EURÓPA EGÉSZSÉGÜGYI REFORMJA A 18. SZÁZADBAN KÁROLY KAPRONCZAY A 18. század közepén a Közép- és Kelet-Európa uralkodói felismerték a polgári fejlődés előnyeit és ennek az abszolutista uralmi formára vonatkozó veszélyeit is, de azt is, hogy az uralkodói akarattal kialakítható olyan forma, ami mindkét fél számára megfelelő lehetőségeket is biztosít. A két törekvés „találkozása'"a felvilágosult abszolutizmus lényege. A korszak uralkodói - a porosz, az osztrák, az orosz és kb. 40 év lemaradással a lengyel uralkodók - „felülről hozott" rendelkezésekkel teremtették meg azokat a társadalmi, gazdasági, igazgatási és művelődési formákat, amelyekért voltaképpen harcba indult a polgárság. A felülről irányított reformok, a fejlődés irányába ható rendelkezések lehetőséget teremtettek az uralkodó feudális erőknek a hatalom átmentésére. A 18. században gyökeres kormányzati átalakulások zajlottak le Poroszországban, a Habsburg Birodalomban, Lengyelországban és Oroszországban. A Habsburg Birodalom A négy nagy országban bizonyos időeltolódás volt a megvalósítás vonatkozásában. Ez főleg a Habsburg Birodalomra érvényes, hiszen a Habsburgok koronája alatt élő országok más-más törvényalkotási gyakorlattal, igazgatási szervezetekkel bírtak, így a reformtörekvések nem párhuzamosan történtek. Ez jellemezte az egészségügy új rendszerének kialakítását. A felvilágosodás idején megalkotott magyar egészségügyi szabályzat (

Generale Normativum in Re Sanitatis, 1770) és kiegészítése lett a hazai közegészségügy és a rendszert működtető intézményrendszer alapja, amelyre későbbi fejlődésünk felépült. A magyar királyság területén a Habsburg-birodalom rendeletei nem váltak automatikusan a hazai jogrend részévé. Jogalkotásban a rendi hatalom képviselői elérték, hogy a magyar országgyűlésen hozott törvényeken túl, az ún. birodalmi rendelkezéseket külön szabályozhatták, ha azokat az uralkodó magyar királyként akarta alkalmazni. A 18. században egy birodalmi rendelkezés akkor vált Magyarországon érvényessé, ha az uralkodó magyar királyként leiratot intézett az 1723-ban életre hívott a hazai közigazgatást irányító Helytartótanácshoz, ahol a rendeletet latinra fordították, tartalmát a magyar közjogi viszonyokhoz igazították, saját határozatként kihirdették. Ez vonatkozott az uralkodónak az egészségügÿgyel kapcsolatos rendelkezéseire is. Az 1770-ben kihirdetett Generale Normativum is több évtizedes törvényelőkészítést, részintézkedések sorozatát jelentette. A kérdést bonyolította, hogy a Mohács előtti magyar királyság kapcsolt részeit - Erdélyt, Horvátországot és Szia-