Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE 247 gásokkal. Értékeléséből megtudhatjuk, hogy a korabeli dietetikai nézetek már sok mindenben megegyeztek a maiakkal, ám komoly eltérések is mutatkoznak közöttük. A 16. században a dietetika körébe tartozott az alvás és az ébrenlét, a fizikai igénybevétel, a szexuális tevékenység, a környezeti hatások (klíma, évszakok), a lakás, az életkor és a nemek közötti különbségek kérdése. Az egészség megtartását csak ezeknek a tényezőknek az egyensúlya képes biztosítani. Kyr különösen fontosnak tartja a tiszta levegőn való tartózkodást, az érvágás mederben tartását, a sal akta an ítás szabályozását, az izzadás jótékony hatásait, a köpölyözést, a piócák alkalmazását, a fürdők használatát, a böjtölést stb A test karban tartása mellett azonban felhívja a figyelmet a lélek egészségének folyamatos ápolására is. Ennek kellékei lehetnek például a barátokkal folytatott jóízű beszélgetések, a zenélés és éneklés. Könyvének második részében Kyr betűrendben 208 féle ételt és italt sorakoztat fel, elemzi azok kedvező és káros hatásait, elkészítésük módját, ízüket, tápértéküket és az emésztésre gyakorolt hatásukat ¡s. Ezután következik egy összefoglaló tápláléktáblázat, amelyben az élelmiszereknek tulajdonságaik szerint (pl. nehezen emészthető, hizlaló, puffasztó, hashajtó stb.) csoportosított felsorolása található. Mindent egybevetve elmondható, hogy Kyr könyve individuális egészségtannak nevezhető, amely előírásokat tartalmaz a betegségek megelőzésére. A korban az ilyen jellegű áttekintések igen ritkának számítottak, hasonló egészségügyi tanácsokat csak nagyon kevés helyen oktattak - Magyarországon pedig különösen így volt ez. Az iskolai használat a Kyr munkája által közölt ismereteket legalábbis Brassóban népszerűvé és általánosan követendővé tehette. Helyi szinten tehát jelentősége megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Szélesebb körben azonban biztosan nem terjedt el. Ezt igazolja a műre történő hivatkozások hiánya, a szakirodalmi említések sporadikus volta. A könyvecskét tulajdonképpen a 20. század orvostörténete fedezte fel újra, és a század második felében már rövid szemelvények is megjelentek belőle magyar nyelven (Weszprémi István latin szövege nyomán Kővári Aladár (1962) és Waczulik Margit (1984) fordításai). Arnold Ĥų mann pedig a 70-es években közölt róla román és német nyelvű ismertetőket, amelyekben felvetette a mű más nyelvekre történő fordításának szükségességét. Figyelmeztetése most meghallgatásra talált, hiszen tapasztalt fordítók az eredeti latin szöveget átültették három nyelvre: Konrád Goehl és Johannes Eichhorn készítette el a német változatot. Magyar László András a magyart, Adinel Ciprian Dincä pedig a román szöveget. A kiadvány mindegyik nyelvét kiválóan ismerő és használó szerkesztő a könyvet számos illusztrációval, metszettel, jegyzettel és több nyelven írt összefoglalókkal egészítette ki. Az igényes poliglott kiadvány remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy az eddig kevéssé ismert Kyr-szöveg a szélesebb laikus és szakmai közönség számára is könnyen elérhetővé váljon. A szövegkiadás és a kiváló fordítások pedig lehetőséget teremtenek a Kárpát-medencei orvoslás-, mentalitás-, tudomány-, nyelv- és irodalomtörténeti kutatásokat végző szakemberek számára, hiszen egy újra felfedezett művel gazdagodott a magyarországi művelődés történetének 16. századi palettája. Ver ók Attila Schultheisz Emil: Az európai orvosi oktatás történetéből. Stúdiumok a középkorban és a kora újkorban. 2. bővített kiadás. Budapest, Semmelweis Kiadó, 2010. 231 p. A történelem tanít, a múlt kötelez. Az orvostörténet integráló tudomány, a művelődéstörténet része. Az orvosi oktatás története a hivatás gyakorlásához szükséges tudás építőköve. Schultheisz Emil professzor „Az európai orvosi oktatás történetéből" címü könyvének második, bővített kiadásával lepte meg az olvasót. Abban nekünk, a kortársaknak, az elkövetkező nemzedékeknek, az utókornak ¡s üzen. Tisztában voltam azzal, hogy ennek az írásmünek a bemutatása megtisztelő, de fajsúlyos feladat. A magyar és a nemzetköz¡ orvostörténet kiemelkedő, átfogó műveltségű, tudós tanárának szellemi alkotása. A mű öt, egymásra épülő fejezetből áll, amelyek a következők: A középkori orvosi fakultás curriculuma és tankönyvei; Az orvostan oktatása a reneszánsz egyetemen; A humanizmuskori orvosi fakultás filozófiastúdiuma; Az ókori medicina hagyományozódása az egyházatyáknál; és A tanköltemény az orvosi oktatásban. A fejezetekhez gazdag jegyzetanyag kapcsolódik, amelyekből olyan tényeket ismerhetünk meg, amelyek eddig többnyire elkerülték az orvostörténettel foglalkozók érdeklődését. A névmutató az olvasónak biztos eligazítást ad. A szerző a kötet témakörében megjelent idegen nyelvű közleményeinek jegyzéke zárja az alkotást. Schultheisz Emil mesteri módon szerkeszt. Bemutatja, hogyan épülnek egymásra a középkori és kora újkori egyetemek orvosi oktatásának építőkövei. Megismertet az egyházatyák ténykedésével, a tanköltemények és tankönyvek jelentőségével, az ókori, középkori szellemi és filozófiai áramlatok szerepével és azok hatásával az európai orvosi gondolkodás vonatkozásában. A 15-16. század orvosi oktatásának kutatását a magas fokú szintézis jellemzi. A kötet szerkesztési elve tartalmában célszerű áttekinthetőséget nyújt. Az egyes fejezetekből az alábbiakat hangsúlyozom.
