Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

246 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) orvosi könyvnek. Ezzel kapcsolatban már sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint a Pauschner-féle könyvvel, hiszen ebből jelenleg két teljes (Brassó, London) és két hiányos példányt (Marosvásárhely) ismer a szakirodalom. (Ebben a tekintetben némi korrekcióra szorul az ismertetendő friss kiadvány előszavában olvasható azon kijelentés, hogy „Ebből a bibliofil ritkaságból mára már -vélhetően csak három nehezen hozzáférhető példány maradt meg." - vö. 8. o.) A recenzió íróját különös kapcsolat fűzi a brassói evangélikus egyház levéltárának régi könyves állományában (Archiv und Bibliothek der Honterusgemeinde Kronstadt) a HB 51 O¯es jelzeten található hiánytalan nyomtatványhoz (régi jelzete: 0941.3). Néhány évvel ezelőtt ugyanis az a megtiszteltetés érte, hogy az említett könyvgyűjteményt (részben újra) katalogizálhatta, új könyvtári rendet és szakjelzet-rendszert alakíthatott ki. A feltáró munka során a laikus érdeklődésével maga is felfigyelt a kiváló állapotban fennmaradt, ma is aktuális témákat felvonultató „zsebkönyvre". Most pedig örömmel látta, hogy hozzáértő szakemberek egy kis csapata többnyelvű fordításban (német, román, magyar) is kiadták a latin eredetit - értő kommentárok, illetve tanulmányok kíséretében. A bemutatásra kerülő kötet az Erdélyből származó, ma azonban Németországban praktizáló, transzfúziológus orvosnak, illetve aktív orvos- és peregrináció-történeti kutatásokat folytató szerkesztőnek, Robert Offnernek a bevezetőjével és tanulmányával kezdődik. Ez utóbbiban vázlatos korrajzot ad a 16. század első felének Brassójáról, és részletes portrét rajzol a brassói származású, orvosi tanulmányait Bécsben, Padovában és Ferrarában végző, majd szülőhelyén városi orvosként és patikusként működő Paulus Kyrröl (1510 k -1588). Az áttekintő írásból jól érzékelhető leírást kapunk arról, hogyan is nézett ki a 15. század végi, 16. század eleji legnagyobb, kb 12 ezer lakosú erdélyi város egészségügyi és kulturális szempontból. A tanulmányból egy fejlett infrastruktúrával rendelkező város képe tárul elénk, amely rendelkezett a kor szokásos egészségügyi intézményeivel: voltak ott nyilvános fürdők, kórház, bábaasszonyok, füves asszonyok, fiirdősök, borbély-sebészek, orvosok és gyógyszerészek is. Ami a kulturális viszonyokat illeti, Offner röviden vázolja a kiváló kereskedelmi kapcsolatai révén gazdaggá lett város jelentőségét az erdélyi területek reformációjában és oktatásügyében (Honterus tevékenysége és új koncepcióra épülő iskolaalapítása, melyhez szorosan kapcsolódott az újfajta tankönyveket előállító nyomda működése is). Ebben a virágzó korszakban nőtt fel - még katolikus környezetben - az 1532-től kisebb-nagyobb megszakításokkal haláláig brassói városi orvosként szolgáló Kyr. Tevékenységét minden bizonnyal nagy körültekintéssel és eredményesen végezhette, hiszen a neves erdélyi orvostörténész, Arnold Ĥų mann 29, magas rangú erdélyi, havasalföldi vagy moldvai személyeket érintő gyógyászati célú utazását jegyezte fel munkáiban. Konzíliumai során kezelte többek között Szapolyai Jánost, Izabella királynőt, János Zsigmondot is. Kyr valószínűleg Ghiczy János erdélyi kormányzó kezelésére utazott 1588 áprilisában a fejedelmi udvarba, és ott vagy útja közben érhette a halál. A személy bemutatása után a korabeli európai orvosi oktatás ismertetése felé kanyarodik el a tanulmány írója, írásából nagyszerűen kiviláglik, milyen irányok mentén oktatták a humanizmus időszakában a studia humaniora (humán tanulmányok) közé sorolt gyógyászati ismereteket. Kyr éppen olyan periódusban tanult a padovai és ferrarai egyetemen, amikor az orvosi terminológiát próbálták megfosztani a középkorban rárakódott, számtalan, furcsának érzett nyelvi képződménytől. Valódi reneszánsz mintát követve, megkísérelték visszaállítani az ókori szerzők által egykor kialakított „igazi", klasszikus latin szakszavak használatát (vö. a reneszánsz adfontes - „viszsza a forrásokhoz" koncepciójával). A brassói filológus orvos könyvecskéje éppen erre a változásra szolgáltat kiváló, nem egyszer igen szórakoztató példát. így válik ez az első, erdélyi szász embertől Erdélyben nyomtatott, egészségügyi és főleg dietetikai tanácsokat tartalmazó iskolai tankönyv olyan könyvecskévé a magyarországi művelődéstörténetben, amely kiválóan tanúsítja a 16. századi filológiai-humanista reneszánsz orvoslás erdélyi recepcióját. A kötet második tanulmányát a neves orvostörténész és fordító. Magyar László András jegyzi, aki egy nagy ívű, tartalmas, az ókortól a kora újkorig terjedő időintervallumot átfogó tabló megrajzolása után elhelyezi a kor orvosi szakirodalmában a Sanitatis studiumot. Az összefoglalásból jól kitűnik, hogy Kyr az ókortól a 19. századig - és a világ egyes részein egészen máig - élő és ható „négy nedv" tanának vagy más terminológiával a nedvkórtannak a követője volt. Nem is tehetett volna másként, hiszen nem létezett egyéb paradigma. Kompilációra épített müvében ennek megfelelően olyan étkezési és életvezetési tanácsokat találunk, amelyek a négy nedv egyensúlyának kialakítására törekednek a szervezetben - biztosítva ezáltal az egészséges életmódot. Ami a könyv szemléletét és mentalitástörténeti szerepét illeti, Magyar kiváló érzékkel rámutat, hogy az egyértelműen iskolai tankönyvnek szánt Kyr-mü célközönsége nem az erdélyi szász polgárság volt általában, hanem az értelmiségi létre készülő tanulóifjúság. Ezért is készült a könyvecske latin, nem pedig német nyelven. Az orvos, trofológus Péter Szabolcs tanulmányában az 155l-es kiadvány (vö. Régi Magyarországi Nyomtatványok 89. tétel) tartalmát elemzi, és a Kyr által sokszor plagizált elveket összeveti a modern táplálkozástani felfo-