Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KRÓNIKA — CHRONICLE

KRÓNIKA KRÓNIKA HALOTTAINK Blázy Árpád (1936-2010) Blázy Árpád 1936. április 10-én született Budapesten. Felmenői negyed ízig evangélikus lelkészek voltak. Apja Blázy Lajos Pécelen. majd Újpesten szolgált. Elemi és általános iskolába Pécelen járt. Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte, s - annak megszűnése miatt - a Könyves Kálmán Gimnáziumban fejezte be Újpesten. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán 1960-ban szerzett diplomát. Pályáját Budapesten az Egyetemi Gyógyszertárban kezdte, majd 1966-tól nyugdíjba vonulásáig (1993) Zalaegerszegen, a Landorhegy¡ úti gyógyszertár vezetőjeként dolgozott. Budapesten kötött házasságot Koltai Judittal 1960-ban, két gyermekük született. Blázy Árpád egyházának elkötelezett, hitvalló tagja volt haláláig. Vallásos meggyőződését a legnehezebb időkben is nyíltan vállalta. Amikor a 70-es években a gyógyszerészeket is az MSZMP-be terelték, akkor ő arról lett nevezetes orvostörténeti körökben, hogy bibliakört szervezett Zalaegerszegen. Már Pesten is gyülekezete presbitere volt, s ezt a szolgálatot folytatta Zalaegerszegen is. Egy évtizeden át (1976-1986) az országos presbitériumnak is tagja volt, majd 1982 és 1994 között a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye felügyelőjeként szolgált. Élete utolsó évtizedeiben teológiai és vallásfilozófiái müveket tanulmányozott. Egyetemi Gyógyszertári működése alatt Zalai Károly tanítványa volt, ekkor kezdett a szaktörténet felé fordulni. Zala megyében részt vett a gyógyszertári asszisztensek oktatásában. Tagja volt a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, a Magyar Gyógyszerészeti Társaságnak és a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Társaságnak. A MOT-MGYT Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának titkári (1972-1985) és regionális alelnöki (1984-1992) tisztségét is betöltötte. Jelentős orvostörténelmi munkásságot hagyott maga után. A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711 és 1849 között címmel készített doktori disszertációját 1974-ben védte meg Zalai Károlynál, aki a korszak legtehetségesebb gyógyszerésztörténészének tartotta Blázy Árpádot. Konzulense Antall József volt. Munkássága egyrészt az általános orvostörténelmi kérdések, másrészt Zala megyei adatok felszínre hozása felé irányult. Disszertációja a Zalai Gyűjtemény első köteteként jelent meg (1974). Dolgozatával példát adott a későbbi disszertánsoknak, hogyan kell egy megye gyógyszertárainak történetét feldolgozni. Történeti munkásságához sokat tanult Zalaegerszegen Degré Alajostól. Zalaegerszegen aktív szervezője és előadója volt az orvos-gyógyszerész tudományos rendezvényeknek. Dolgozatai a Gyógyszerészet, az Acta Pharmaceutica Hungarica, a Gyógyszerésztörténeti Diárium és az Orvostörténelmi Közlemények hasábjain jelentek meg. Az első magyar nyelvű gyógyszerárszabás, a Taxa Posoniensis (1745) előszavát lefordította. Értekezett a himlőoltás zala megyei bevezetéséről. A terjékről és mitridátuniról szóló írása (1974) máig a téma legjobbja. Szívesen kutatta a Zala megyei kórház és orvosainak történetét. A korábbi évtizedekben az orvos-gyógyszerésztörténeti rendezvények nélküle nem voltak, a társaság egyik jó kedélyű, kiemelkedő alakja volt. Jelentős szakkönyvtára és gyógyszerészi gyűjteménye volt. Csak sajnálhatjuk, hogy történészi tevékenységét a 90-es évek közepén befejezte. 2009-ben lépett a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaságba. 2010. szeptember 5-én halt meg Zalaegerszegen. Szakmai munkáját a Zalaegerszegért díjjal (1999), valamint a Zala Megyei Önkormányzata által alapított (ezideig egyszer kiadott) Szent Dámján díjjal ismerték el 2005-ben. A gyógyszerész szervezetek életében adósak maradtak munkásága elismerésével. Emlékét kegyelettel őrizzük. Grabarits István