Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Fertőzéses megbetegedések az osztrák-magyar hadseregben az első Világháború idején

200 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) is foglalkoztak a betegséggel, amely elterjedése miatt központ¡ óvintézkedések megtételét tette szükségessé. 1917. április l-jétől a maláriás vidékekről hátraszállítandó maláriás betegeket az ország olyan egészségügyi intézeteibe utalták, amelyek környezete nem volt kedvező a terjesztő szúnyogok szaporodásához. Ezért a malária elterjedése alapján feltérképezték az egész Monarchia területét: ,

yAusztriában a malária a partvidéken, Sziléziában, Galíciában és Dalmáciában endemikusan, továbbá a Bécsi-medencében, a dunai területeken, a Muraközben pedig sporadikusan lép fel, Magyarországon endemikusan, illetve sporadikusan különösen Horvátországban és a Duna-Tisza vidékén lép fel, Boszniában a Száva vidékén és az egyes mellékfolyók torkolatának vidékén uralkodik, Hercegovinában a Neretva alsó folyása, valamint mellékfolyóinak a Krupa és Bregava mentén, illetve Mostar mellett."

8 A fenti területekre májustól októberig maláriabetegeket tilos volt szállítani. A maláriás vidékekről eltávozó valamennyi beteg a szállítás, valamint a hátország egészségügyi intézeteibe történő megérkezést követő hat héten át megelőzésképpen naponta 0,5 gramm kinin hidroklórt kaptak, amit vacsora előtt kellett bevenni. Okmányaikra piros betűkkel ráírták a Malária vidék megjelölést, valamint ruháikat M jelzéssel látták el.

9 A betegségből felgyógyultakat csak abban az esetben engedhették el az egészségügyi intézményből, ha hat heti kinines kezelés után még legalább négy hétig nem jelentkeztek a lázrohamok, és a vérvizsgálat is negatív eredményt mutatott. Akik ezeknek a feltételeknek nem feleltek meg, további kezelésre úgynevezett maláriás üdülőotthonokba kerültek. A maláriában szenvedők többsége tehát az Albániában állomásozó csapatoktól került ki. Ezért az itt lévő cs. és kir. XIX. hadtestparancsnokság különös gondot fordított a beteglétszám csökkentésére, illetve a hatásos védelem megszervezésére. A hadsereg főparancsnokság rendeletére 1918 februárjában Albánia területén 6 malária felügyelőséget (Malariainspektorat) állítottak fel, amelyek feladata a betegség elleni védekezés központi megszervezése, a védekezés ellenőrzése volt. A felügyelőségek vezetői közvetlenül a XIX. hadtest parancsnokának alárendeltségébe tartoztak. Nem véletlen ez a kiemelt szerep, mert a betegség terjedése miatt időről időre egész csapattestek (ezredek) váltak harcképtelenné. A felügyelőségek 2 orvossal, 1 gyógyszerésszel és 50-100 fő közötti létszámú segédszemélyzettel működtek. A szakmai felügyeletet a hadtestparancsnokság maláriareferense gyakorolta. A felügyelőségek főbb feladatai közé tartozott a megelőzés segítése, illetve a kidolgozott védekezési eljárások betartásának ellenőrzése. Az eljárások az úgynevezett mechanikus védelem köréből kerültek ki. Ez moszkitóhálós védekezést jelentett. Minden szabadban éjszakázó katona számára fejhálót, kesztyűt rendszeresítettek. A fedett helyiségek ablakait szintén hálóval fedték be. A védőeszközök elvesztése, megrongálása büntetést vont maga után. A védekezés nem kívánt egész évi feladatot, mert a betegséget terjesztő szúnyogok tenyészideje Albániában a május és a november hónapok közti időszakra esett. Ez idő alatt minden e hadszíntérről más hadszíntérre vezényelt katona 6 hetes kininkúrát kapott. A szabadságra távozókat pedig orvosi vizsgálatra kötelezték. A megnagyobbodott lép vagy pozitív vérvizsgálati eredmény még a jellemző tünetek hiánya esetén is eleve kizárta a szabadság lehetőségét. Minden szabadságos katona megkapta az említett védőfelszereléseket, s Hadtörtélemi Levéltár (a továbbiakban HL) Honvédelmi Minisztérium 89498/eln.5. - 1917. sz. 9 U.o.