Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Józsa László: Mágikus és vallásos gyógyítás Bizáncban
180 Comm. de Hist. Artis Med. 2/0— 213 (2010) 1988). A démonok egyik fő tevékenységének az emberek megbetegítését tartották (PROVATAKI 1980). A bizonytalan eredetű Salamon végrendelete címet viselő apokrif írásban olvashatjuk: „ Izrael fiaihoz szóló végrendelet, hogy megismerhessék a démonok erejét és megnyilvánulásait". Az ókorban hatalmas asztrológiai, mágikus, orvosi és főleg démonologikus tudást tulajdonítottak Salamonnak (PORTER 2003). A „végrendelet" szerint Salamon találkozott a démonokkal, akik elárulták nevüket és praktikáik akadályozóit. A görög nyelven fogalmazott mű közkézen forgott a korai keresztény világban. Feltehetően ebből merítették démonológiai elképzeléseiket az új vallás hívei. Ezeknek a gonosz szellemeknek mindegyike egy-egy, az embereket sújtó betegséget okoz. Az apokrif írás szerint a rontó szellemek a zodiákus dékánjaiban tevékenykedtek. Salamon végrendeletében megnyilatkoznak a démonok: „ Én vagyok az első zodiákus dekáñja, Rųa×ñak hívnak, én okozom az emberek fejfájását és homlokuk szaggatását". A bizánciak nagy részének meggyőződése szerint a gonosz szellemek (ördögök) idézik elő a különféle elmebetegségeket, de számos testi baj is nekik tulajdonítható. A kiváló orvos, Tralleszi Alexandrosz (6. század) nem kételkedett a démonok létezésében, betegség-okozó hatásukban, ellenük amuletteket, ördögűzés alkalmazott (BRUNET 1933, HUNGER 1994). Mikhaél Pszellosz a 12. században élt költő, politikus, orvos, az uroszkópiáról szóló jambikus metrumban írt értekezésében mintegy hetvenkét betegséget sorolt fel, amelyeket démonok keltenek (DIAMANDOPOULOSZ 1996). Egy hagiográfiai irat szerint „A démonok szörnyű képessége, hogy harmad-napos lázat (maláriát), főfájást, kólikát idéznek elő", más szerzők az epilepsziát, olykor a járványokat is nekik tulajdonítják. A lelki bántalmakat, személyiség-zavarokat, elmekórképeket kivétel nélkül a démonok rovására írták. A közép-bizánci időszaktól képesek voltak elkülöníteni a melankóliát (depressziót) a tudathasadásos elmebajtól, ismerték a hisztéria tüneteit, a szexuális neurózist, ám valamennyit a gonosz szellemnek tulajdonították, a démonológiai kórképek közé sorolták (VILMAR 1928, WALSER 1968). Számos legenda szól arról, hogy fiatal, (kolostorba kényszerített) apácák hisztériás rohamait, szexuális neurózisát, a remeték lelki bajait miként orvosolták ördögűzéssel (BAÁN 2001, KAZHDAN 1995, ROSENQUIST 1986). Exorcizmussal „kezelték" a lycanthropiát (azt a tévhitet, hogy az ember farkassá képes változni, ebben a formában pusztít, embert öl), mindenféle hallucináció , téves eszmét, kényszerképzeteket, magatartási zavarokat. Az ördögűzés az elmekórképek „leghatásosabb" és legelterjedtebb terápiás módszerévé vált (HAENEL 1986). A Sinai félsziget Szt. Katalin kolostorának szerzetese, János a 6. században „továbbképző" kurzust tartott a messziről jött barátoknak exorcizmusból 1Az őskeresztény Egyiptom, Közel-Kelet és Kisázsia kolostori irodalmából GREENFIELD (1988) állított össze terjedelmes listát, felsorolva az exorcizmussal foglalkozó müveket. Az orthodox egyház három (hivatalos) ördögűző könyvet adott közre, egyet a püspökök, másikat a papok részére, a harmadik, az u. n. „rövid könyv" a gonosz szellem kiűzését követő megszentelésről szól. Az első két kéziratból kiderül, hogy a vesebetegségekért három démon okolható (Kourtae, Audemoeth, Anoster), hatástalanításukhoz (az ördögűző szertartáson kívül), külön-külön speciális amulett viselése szükségeltetik. Vélekedésük szerint a Berszafé nevű démon okozza a migrént (ROSE 1995), mások az epilepsziát, olykor a járványokat is rovásukra írták. 1 1 Az interneten, a Vatikán honlapján bukkantam rá, hogy 2005-ben „továbbképző" tanfolyamot tartanak exorcista papok számára.
