Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Józsa László: Mágikus és vallásos gyógyítás Bizáncban
Józsa L.: Mág ikus és vallásos gyógyítás Bizáncban 179 Orvosi asztrológia (Jatromatematika) A bizánci orvoslás gazdag hagyományokat örökölt az ókori asztrológiából, elsősorban a mezopotámiáktól és az alexandriai iskolától (ahol filozófiai irányzat alakult ki a témakörben). A kelet-római birodalom létrejötte táján (330 körül) keletkezett Firmicus Maternus: Matheszisz ¦ 0 című müve. Sok egyéb mellett orvosi asztrológiai összefüggésekről is olvashatunk az írásban. Önmagáért beszél az alábbiakban olvasható néhány kiragadott példa. Úgy vélekedik, hogy ha a születéskor a Vénusz a horoszkóp ponttól a negyedik tartományban tartózkodik, vagy magtalan, vagy impotens lesz az újszülött. A Merkur és a Vénusz együttállása gonorrhoeát, merevgörcsöt, vagy gutaütést jósol. A középkori Európa más országaihoz hasonlóan az életnek szinte minden területén alkalmazták a csillagjóslást, de többé-kevésbé tudományos látszatot csak a gyógyításban kapott. Az orvosi asztrológiát jatromathematikának hívták és szerves része volt az orvosképzésnek. Neves szerzők és ismeretlenek, hatalmas gyűjteményt készítettek a csillagjóslás módszertanáról, Javallatairól", esetbemutatásokról (PAPATHANASSIOU 1999). A bolygók és csillagok állásából következtettek az újszülött jövendő életútjára, betegségeire és meg voltak győződve, hogy bizonyos konstellációk okozzák a kórképeket (KROLL 1973). Példaként említem, hogy az Oroszlán csillagkép és Szaturnusz együttállása vesebajt idéz elő (PINGREE 1973). Az asztrológia szolgált magyarázatul az alkat kialakulására, a páciens temperamentumára, pszichés sajátosságaira. Gyakorta a csillagjóslást használták a kórjóslat és a betegség természetének felderítésére. A csillagok állása alapján határozták meg a műtét kedvező időpontját, a kezelések kezdetének és befejezésének terminusát (DIAMANDOPOULOSZ 1999). Legkedveltebb „diagnosztikus" módszerüket, az uroszkópiát is összekapcsolták az asztrológiával, olyan diagrammokat szerkesztettek, amelyek segítségével a csillagok állása szerint mondtak véleményt, olvastak ki a vizeletből kórismét, kórlefolyást. Exorcizmus (ördögűzés) Bizáncban Az Új Testamentum több mint hetven alkalommal szól a démonokról (gonosz szellemekről, ördögökről, sátánról), amelyek bejutva az emberbe, megbetegítik (Máté 8.28-32, Márk 5.612, Lukács 8.27-32, Jelenések könyve 16.14, stb.). Jézus kiűzte a gonosz lelket az (elmebeteg férfi(ak)ból, s a közelben legelő disznónyájba küldte azokat. Erre hivatkozva végezték ördögüzésüket az apostolok, az egyházatyák, szentek, végül minden rendű és rangú pap (BROWN 1971). Az egyházatyák hitték és hirdették, hogy a szemmel rontás alkalmával a gonosz szellemek mentális és testi bajokat idéznek elő, de szemmel verés nélkül is kórságot okozhatnak. Aranyszájú Szt. János szerint a gyermekek megrontása megelőzhető, ha a homlokukra keresztet festenek. Nüsszai Szt. Gergely a sírnál elhangzott gyászbeszédében az ördög müvének tulajdonította testvére idő előtti elhalálozást (DICKIE 1995). A démonhit, a rontás, a gonosz szellem emberbejutásának képzete (valószínűleg) az ókori Mezopotámiából származik (RUSSEŁ, 1995), a görögöknél a sztoikus filozófusok terjesztették, a rómaiak pedig átörökítették az újonnan létrejött kereszténységre (GREENFIELD 1( 1 Firmicus Maternus müvéből „Asztrológia- a pogány vallások tévelygéseiről" címmel magyarul is megjelent egy válogatás Bollók János fordításában, 1984-ben.
