Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor

150 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) nemzetőri alakulatot az egészségügyi személyzet vezetőjeként kísérje, amikor a Dráva felé volt indulóban. Az alakulat gyógyszer- és sebészi műszerszükségletéről is gondoskodnia kellett.

15

6 A másnap megkapott rendelkezésre még aznap „alázatos megjegyzést és kérelmet" intézett. Előadta, hogy „hazafiúi szent kötelességem felejtetvén velem 62 évemet ... szives elszántsággal és készséggel megyek a vérszagų vidék felé, hova velem a tisztelt Bizottmány parancsolni méltóztatik." Az augusztus 7-re kitűzött indulásig azonban nincsen elegendő idő: „a gyógyszerek dozisokra való osztása ... 3-4 nap alatt alig történhető.'''' A sebészi eszközöket pedig „mellÿek nélkül ellenséges téren megjelenni merő képtelenség", akár Bécsből, akár Pestről hozatják, azok az indulásig nem fognak megérkezni. Személyes feltételei pedig: csak szekéren közlekedhet és kér egy nemzetőrt maga mellé, „ki bátorságomra s katonai tekintéjével előfogatok előállítására szolgáljon. " Augusztus 24-én azonban már jelenthette, hogy a szükséges sebészi eszközöket sikerült beszereznie.

15

7 Azt nem tudjuk, hogy végül elindult-e az őrsereggel, s ha igen, hova jutott, s mit tett. A hadi események megindulása után az 5006/1848.sz. hadügyminiszteri rendelkezés alapján Veszprémben 800-1000 ágyas „iőkórházai", a megye környező részén pedig több 40-60 ágyas ,ftókkórház" létesítését írták elő. Ezek élére Tormaÿ Károly egészségügyi tanácsos őrnagyot küldték ki.

15

8 Cseresnyésnek ezzel a hadikórházzal való kapcsolatáról nem tudunk. Cseresnyés maga nem vett részt a harcokban, fia azonban igen. O 1839-től a Pápai Református Kollégiumban tanult, s 1848. március végén diáktársaival Pestre ment, s az akkor alakuló honvédseregbe állt be. Bóna Gábor szerint ő lehetett az a Cseresnyés Sándor „veszprémi jogász", aki 1848. október l-jén az első 12-fontos tüzérüteg irányzó tizedese lett. Később 48-as hadnagyként tartották nyilván.

1'

9 Cseresnyés a szabadságharc utáni években is kereste a kapcsolatot a szakmai körökkel. Az első tartósan megjelenő magyar nyelvű orvosi folyóirat, az Orvosi Tár megindulásakor, 1831 -ben azt írta a szerkesztőknek, hogy „az orvosi tár előttem egy régen óhajtott hazai clenodiumV

x

m Hasonló hangnemben üdvözölte Wachtel Dávidot, amikor 1850-ben megindította a Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn című német nyelvű lapot: „Programmja meglepett s szomjamat lecsillapító, talán ki is elégi//."'

6

I Wachtel nem volt tekintélyes és népszerű tagja az orvostársadalomnak. Amikor később egyetemi tanszékre pályázott, a Nagykanizsáról Bécsbe került Wittelshöfer Lipót lapjában, a Wiener Medizinische WochenschriftbQn

¦6

2 megjegyezte róla: „másokat befeketít, hogy magát annál jobban kiemelje." Folyóirata megosztotta a hazai orvosokat. Az Orvosi Tár legtöbb munkatársa (Bugát Pál, Flór Ferenc, Pólya József, Eckstein Frigyes stb.) nem támogatta írásaival Wachte t. Egyesek (pl. Balassa János, Grósz Frigyes, Hirschler Ignác) 15

6 Veszprém Megyei Levéltár. Köz- és kisgyűlés jegyzökönyvek. 1848. 1520. 15

7 Hogya György: A veszprémi kórház története. Veszprém, 1983. 42-44. 15

8 Uo. 44. 15

9 Bóna Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában. Acta Papensia 2009. 325. lí>(

l Lásd a 75. jegyzetet. 16

1 Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn. 1850. 29. 16

2 Wiener Medizinische Wochenschrift 1861. 694. Idézi Győry Tibor: Az orvostudományi kar története 17701935. Bp 1935. 551