Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor
148 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) tó, ideg, gyomorlázakban csömörben sat. a somlai bor belső, külsőképen bámulatos jótékonysági szerül használtatik. Vele élő népünk szikár, vérmes, erős, egészséges, gyulánkságra hajlandó, s 70-80 esztendőt csak érvágások mellett érő'." A második rész a somlói vár, a negyedik pedig Somlóvásárhely község történetét vázolja egyrészt a nyomtatott forrásokban található adatok, másrészt a Gyurkovits György (17801848) pozsonyi váltótörvényszéki bírótól és Halász Ignác Veszprém megyei főmérnöktől kapott oklevélmásolatok alapján. Már az első részben is egy verssel teszi változatosabbá a somlói hely ismertetését. Szép Ábrahám Veszprém megyei ofiskus" (főügyész) a vár romba dőlését siratja költeményében, de reméli a vár és a haza feltámadását. A harmadik részt Praznovszky Mihály 14 8 „az első tájirodalmi antológiák egyikének" nevezi. Vörösmarty Mihály és Kisfaludy Sándor Somlóval foglalkozó versei mellett néhány kevéssé jelentős helyi költő (Eöri Szabó Gábor, Pápai Lajos) és saját alkotását közli. Cseresnyés itt közölt „ Vörösmartynkhoz a somlai ebéden September 17-én 1845" címü versét valószínűleg felköszöntőként olvashatta fel a címben megjelölt ebéden. Ha Pesten nem, de Pápán már a fenti somlói ebéd előtt ¡s találkozott a költővel. Vörösmarty barátja, S ei ner (Zádor) György 1832-től tanított a pápai református kollégiumban. Cseresny/és és Stettner feltétlenül jól ismerték egymást, hiszen mindketten a kaszinóhoz tartoztak, Stettner alelnök, Cseresnyés választmányi tag volt. Vörösmarty már 1839. augusztus 19-én Stettnerrel járt a pápai kaszinóban. Ezt a vendégkönyvben található aláírása is igazolja. 14 9 Cseresnyés és Vörösmarty talán ekkor ismerkedett meg egymással. A jó bort kedvelő költő 1845. április 15-én Stettnernek írt levelében panaszkodott, hogy a küldött „hordó az úton megrokkanván ide már betegen jött", ezért újabb szállítmányt kért, s megjegyzi: Cseresnyés bora is jó lesz, ha lesz." Cseresnyés a verscímben említett somlai ebéd után is küldött bort Vörösmartynak. 1847. január 27-én ugyanis a költő azt írta Stettnernek: „Cseresnyés egy hordó somlaival köszöntött oldalba" 15 0. Vörösmarty bizonyára levélben is megköszönte a borküldeményt, s egyéb levélváltás is lehetett közöttük, a Vörösmarty-iratok között azonban nincsen nyoma, Cseresnyés levelezése padig elpusztult, illetve felbukkanása várat magára. Cseresnyés munkái közül az utókor csak a Somló hegyről írtat méltatta új kiadásra. 1986-ban a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár reprint technikával hasonmást készíttetett róla elsősorban a helytörténeti kutatók számára. Nem sokkal ezután egy pápai helytörténész írja: „Cseresnyés Somlóról és vidékéről készült könyve alapjában véve a klasszikus honismereti munkák közé tartozik. A történeti, hadtörténeti és földrajzi leírás ötvöződik benne a helytörténeti események kronologikus bemutatásával. A hasznos időtöltésre összeállított művet irodalmi melléklet teszi olvasmányosabbá." 15 1 14 8 Praznovszky Mihály: A Somló és a somlai bor dicsérete egy XIX. századi tájirodalmi antológiában. Pannon Tükör 1997. 3.sz. 73-75. és Uő: Az öreg batár utasai. (Mikszáth tanulmányok). Horpács, 1997. 127-131. 14 9 Kövy Zsolt: A 150 éve alapított Pápai Kaszinó története. In: Veszprém megyei helyismereti tanulmányok. XII. Veszprém 1986. 71. 15 0 Vörösmarty Mihály Levelezése. Bp. 1965. 158-160. és 193. 15 1 Hudi József: Pápa város önkormányzata a 18. században. (1730-1795). In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Pápa, 1994. 287.
