Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor

Dornÿe¡ S.: ,, A közjó iránt példás buzgalommal" Cseresnyés Sándor 145 Cseresnyés Rövid oktatás-á

ban először a keresztes tárnics növénytani leírását közölte, azután ismertette a megmart ember kezelését, méghozzá előbb a veszettség kezdetén, majd a teljesen kifejlődött betegség idején. Kitért a „különösebb esetekre", majd tanácsokat adott a megmart állatokkal való bánásmódra. A füzet végén foglalkozott a "mérges kígyók harapását gyógyító szerrel és móddal. " Magyary-Kossá

1'' egyértelműen kuruzslásnak nevezte Laliç módszerét, s azt hatástalannak minősítette. Cseresnyés könyvecskéjét nem említette. Valóban hatásos, tudományos módszer Pasteur felfedezéséig nem volt, így érthető, hogy a hatóságok, valamint az orvosok, seborvosok, népi gyógyítók a jónak vélt-mondott gyógyszerekre, eljárásokra szorultak. Cseresnyésnek ez a munkája feltűnően elüt mind doktori értekezésétől, mind fülészeti könyvétől. Mintha csak a megyei felsőbbségtől rárótt kötelező feladatot igyekezett volna elvégezni, semmiféle tapasztalati vagy irodalmi megerősítést nem szőtt bele a szinte szolgai fordításba. Munkahelyein (Somogy, Makó, Pápa) bizonyára találkozott veszettségi esetekkel, hiszen kórházi elkülönítésről is gondoskodott az ebmarások áldozatai számára. Lalié eljárásából csak a tárnics alkalmazásának láthatta értelmét. A könyvecskének a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban őrzött példányában ugyanis az utolsó lapon található Cseresnyés saját kézírásos „Jegyzés"-e. Ebben hivatkozik arra, hogy Dioszkuridész óta számosan ajánlották a tárnicsgyökeret kutyaharapásra és kígyómarásra. Utalt Johann Schröder Artzney Schatz (Nürnberg 1748) című könyvére is. Az egyik korabeli újság aztán még 1840-ben - lényegtelen változtatásokkal - teljes egészében közölte a Rövid oktatást.

¦3

A Ugyancsak közölte Cseresnyés fordítását Zsoldos Ignác a megyei közigazgatásban dolgozók számára írt, már említett kézikönyvében.

1 º Veszprém megyéhez hasonlóan - Komárom megye adott ki nyomtatásban ugyanolyan tájékoztató füzetecskét Lalié módszeréről, mint Cseresnyés.

13

6 Lefordította Lalié könyvecskéjét Linzbauer Ferenc, akkor a Jász kerület főorvosa is, szét is küldték a kerület orvosainak, seborvosainak, nyomtatásban azonban csak később jelent meg.

1'

7 Lalié gyógymódja, illetve a veszettség elleni különböző csodaszerek azonban jóval később is felbukkantak. Talán nem véletlenül éppen Veszprém megyében elevenítették fel ismételten ezt a gyógymódot.

b

8 Porkoláb István még azt is tudni vélte, hogy Lalié gyógyszerével gyógyítottak „az ország egyetlen, veszett gyógyházában" Pápán. 13

3 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. 2. kötet. Bp. 1929. 201-211. 13

4 A veszettség gyógyításáról. (La ieĥ u. ford. D. Cseresnyés.) Hírnök 1840.okt.26. 13

5 Lásd a 110. jegyzetet 498-500. 13

6 Oktatás. Lai¡ch oskola-mester által a víziszony és kígyómarás gyógyítására felfedezett orvosi szerek használatáról. Komárom 1840. 13

7 Oktatás, az emberek és állatoknál kiütött víziszony gyógyítást illető La ieĥ tanitó által közölt szerek alkalmaztatása eránt. In: Linzbauer, Franciscus: Codex sanitario-medic¡nalis Hungáriáé. Tom.IlI/5. Budae, 1861. 353359. 13

8 Porkoláb István: La ieĥ és Morvaÿ urak gyógymódja. Veszprémi Hírlap. 1927. 46,sz.l-3.p. és László Zoltán: Orvosi séta 100 év előtt a természet titkai körül. Veszprémi Hírlap. 1937. 43.sz. 8.