Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor
144 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) könnyen hülő. - Értékére nézve, noha nem gazdag, de kivévén a sok elszaporodott mester embereket s a sok kóbor zsidókat, földünk fél s egész sessiós népe, külömbféle kevés termése, marhája, sertése, birkája mellett inkább élhető, mint sokmás alföldi lakosok." Az előző években, 1844-ben és 1845 közepéig „máj-gyulladásban s ezt követte májrothadásbarí' a baromfiállomány elpusztult. 1845. június végétől a nagy nyári forróságban „munkásaink agylobban, epés hányásban kéve módra kezdtek dűlni." Júliusban két hét alatt 29 helységből összesen 2399 fekvőbeteget jelentettek. Helyszíni látogatásai során tapasztalta, hogy a „nép a semmi kornak, semminek nem kedvező 3" ( l 4 c d napos rendes, majd minden napos, hol nappali - hol éjjeli, hol délelőtti - hol délutáni rendetlen váltogató, majd folytonos forró epés gyomor s bél lázban, epés tüdő-, májlobban, epés vérhasban a több helyen hányás, laxa, görcsök között, mint 1832ben 183óban epés cholerában szenved." 1846 márciusában újra terjedt a váltóláz. Ekkor kisebb, de veszedelmesebb volt a járvány. Más és más kezelést alkalmazott a „vérmesebb embereknek*', a vérhasban szenvedőknek, a „makacs vagy rendetlen váltó lázakban", az „epés csuzos-epés, taknyos, gelesztás lázakban", vizibetegségben. Az érvágás, „nadályoztatás", borogatások mellett különböző háñÿtatokat, hashajtókat (elsősorban borkövet, ipekakuanát) alkalmazott. Az orvosegyleti kérdések között három is a „kinalra" vonatkozott. Cseresnyés csak a kiürítő szerek után is „makacs, rendes vagy rendetlen lázakban" adott „kénsavas kinadékot: 12-16 szemerje rhabarbarával, viñ er ön, s más illatos héjak keserű porával... keserít öntetek itala mellett csalhatatlan szer" volt. Kinadékot alkalmazott „lép, máj daganatokban, s az ezek szülték idült veszélyes lázakban". Ilyen esetekben „enyhe higannyal, beléndekbőrök vonatokkal, pitypang, kattáng, pörje, füstiké (fögragasz) - gódricz, tárnics főzetével, J'öldi tök, zsír, sárga higanyos ír kenésekkel, földitökből, genyéte gyökérből (asphodelus ramosus) készült pép kötözéseivel hoztak gyökeres s vizi betegséget előző gyógyulási.'" A korra jellemző diagnosztikai és gyógyítási adatokat tartalmazó iratot más kéz írta, Cseresnyés talán diktálta, de aláírta, így hitelesen szerzőnek tekinthetjük. Cseresnyés Pápán töltött évei során több, kisebb könyvecskét is megjelentetett. Rövid oktatás A Helytartótanács 1840. május 5-én elrendelte, hogy az országban mindenütt gyakorta előforduló és megfelelő gyógymód hiányában halálos veszettségben az orvosok próbálják ki Josef Lalié szerét és gyógyeljárását. Egyúttal megküldte a módszert ismertető német nyelvű könyvecskét. A Veszprém megyei közgyűlés a rendelkezésnek eleget teendő, „meghagyta'' Cseresnyés Sándornak, hogy Lalié könyve alapján tájékoztató leírást készítsen erről az eljárásról. Cseresnyés a címlap tanúsága szerint hamarosan, 1840. jún. 20-án már nyomdába is adott egy kis, mindössze 14 lap terjedelmű felvilágosító írást. 13 2 Josef Lalié horvátországi „iskolamester" eljárása abból állt, hogy a nyelvalatti ereket ( vena ranina) felvágta és egyúttal belsőleg a keresztes tárnics (Gentiana cruciata) gyökerének porát adta. 13 2 Rövid oktatás La¡ich József Horvát. Orsz. Verboszkó m. városi iskolamester ur veszettséget és mérges kígyók harapását csalhatalamilgyógyító módjáról. Pápán, 1840 a ref. főiskola betűivel, Sziládÿ Károly által. 14 p.
