Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor
Dornÿe¡ S.: ,, A közjó iránt példás buzgalommal" Cseresnyés Sándor 127 1801-től többször említik sikeres szemmütéteit, 1815-től pedig rendszeresen Pestre látogatott, s hosszabb tartózkodása alatt itt kezelte a hozzá forduló szembetegeket. Az újságok beszámoltak érkezéséről és lakásáról, ahol felkereshették a gyógyulásra szorulók. 1815-ben augusztus végétől, 1816-ban szeptember elejétől volt Pesten. 1815-ben még november elején sem tért haza, Rimaszombatba. Sikeres szemműtétei eredményezhették, hogy „a haza előtt is ismeretes jeles tettei" alapján az országos főorvos, Pfisterer András ,,helybenhagyása sőt serkentése mellett" a „pesti és budai Méltóságos Asszony-Egyesület" őt hívta meg a „vakokat tárgyazó ispotály" vezetésére. Budán és Pesten József nádor felesége, Hermina „hercegasszony" pártfogása alatt 1817-ben alakult meg a ,Jól-tevő Asszonyi-Egyesület". A kettős jótékonysági egyesület részben külön-külön, részben közösen több irányban tevékenykedett: 88 személyt foglalkoztató „dolgozó házat", kézművesi boltot nyitott meg és működtetett, az árvák, betegek, szegények segítségére pénzbeli támogatást nyújtott stb. , J Bennünket azonban ezúttal a szemkórházuk érdekel. Cseresnyés két évig dolgozott a Tóth-Pápay János vezette intézményben, s ezekről az évekről, 1817-ről és 1818-ról részletes beszámolót is tett közzé. 3 3 A 36 lapos könyvecske első részében megemlékezett a szem anatómiáját, élettanát, betegségeit és gyógyítását magyar nyelven először ismertető szerzőkről (Rátz Sámuel, Várađi Sámuel, Márton József), vázolta az intézet létrejöttét, majd a kórtörténetek megértéséhez elég részletesen leírta a „szemalkatot", vagyis a szem egyes részeit. Ezután következtek a kórtörténetek. Személyi adatok után közölte az anamnézist, az elvégzett műtétet és a gyógyulást. Valószínűleg munkaköréhez tartozott a kórlapok elkészítése, vezetése, ezért tudott aztán ilyen pontos leírásokat adni. 1817-ben csak három hónapig (jún.20 - szept. 30.), 1818-ban pedig négy és fél hónapig (máj. 20 - okt.l.) működött a szemkórház. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Tóth Pápaÿ ezekben az években is megosztotta idejét Rimaszombat és Pest között. Az első évben 20, a másodikban 22 beteget gyógyítottak az intézetben, néhányat pedig otthon. Cseresnyés nemcsak segédkezett Tóth Pápaÿ műtéteinél és a betegek ápolásában, hanem egy idő után önállóan is dolgozott. 1817 szeptemberében bízta rá az első beteget a „principális". A leírás szerint „Mind két szemén belső hályog. Jobb szemén kemény - a balon lágy. Ennek szemein tettem első próbámat; kemény hályogját elhárítottam (reclináltam). Lágy hályogját a víz-nedvességgel kieresztettem". Aztán hozzátette: ,,fájdalom nélkül meggyógyulván, ép szemekkel ment ki. " 1818 júniusában, „hivattatása szerint hosszas utat vévén T. Tóth Pápaÿ Úr Torontál vármegyébe, közel 3 hétig kezemre bízatott az ispotály, betegeivel együtt" Ezen idő alatt két beteget vett fel, kezelésüket részben maga végezte el, részben megvárta Tóth Pápaÿ visszatérését, s a műtétet együtt végezték el. A kezelésben való részvétel mellett Cseresnyés részt vett az intézet pénzügyeinek az intézésében is. ,y4 Vakok Intézetének Fiók Cassájd" 1817. évi elszámolásában megemlítik, 3 2 Tudományos Gyűjtemény 1819. 1 köt. 101-108. A Pest¡ és Budai Méltóságos Aszszony-Egyesület vakokat tárgyazó ispotályában tett két esztendei (1817-1818) nevezetesebb szemorvoslásokról; a szemalkatnak rövid leírásával együtt. Közre bocsátja Cseresnyés Sándor, az intézetnek akkor segéde. Bétsben, 1819. nemes Haykul Antal betűivel. 36 p.
