Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Pásztor Emil: A koponya anatómiája - Anatomy of the Scull

106 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) tő csontjait kötőszöveti struktúra választja el egymástól. Születéskor ezek a területek rostosak és mozgathatók, ami a születéskor és a későbbi növekedéshez szükséges. 12. A varratok csontosodási hibái A suturák korai, idő előtti záródása, elcsontosodása (craniosynostosis), a koponya deformálódását okozza, de a koponyaüri nyomás fokozódása és az agy fejlődésének zavara is bekövetkezhet. Egyetlen varrat elzáródásakor a koponya további növekedése csak az elzáródott varratra merőleges irányba lehetséges. A nyílvarrat elcsontosodása után a koponya tágulni csak a korona- és a lambda varrat révén tud, minek következtében csónakfejűség (scaphokephalia, vagy dolichokephalia) alakul ki. Az ilyen koponya hosszú, viszonylag keskeny, a nyakszirti része kidomborodik, míg a homlok aránytalanul széles. Ez a rendellenesség a fiúk körében gyakoribb. Minthogy az ilyen torzult koponya könnyen elakadhat a csontos szülőcsatornában, többnyire császármetszéssel hozzák a magzatot a világra. A ferdefejüség {plagiokephalia) lehet elülső vagy hátulsó típusú, amikor az egyik oldali falcsont és a homlokcsont közötti koronavarrat egy része, ill. az egyoldali lambda varrat csontosodik el. Ilyenkor az egyik oldalon a homlok, a másik oldalon a nyakszirti rész dudorodik ki. A ferdefejüség különleges diagnosztikus problémát is jelent. A háromszögfejüséget (trigonocephalia) a homlokvarrat, a rövidfejüséget (brachiocephalia) a koronavarrat, a csúcsfejűséget (oxycephaliaj a korona- és nyílvarrat, míg a toronyfejüséget (turricephalia ) a koronavarrat, a homlokcsont és az ékcsont , valamint a homlokcsont és a rostacsont közötti varrat idő előtti elcsontosodása okozza. Több mint száz olyan fejlődési rendellenességet ismerünk, amelynek része a koponyacsontok idő előtti csontosodása. 13. A koponyacsontok sajátosságai Az agykoponya koponyaalapi csontjaihoz tartozik a nyakszirtcsont (os occipitale), amely a fej hátsó-alsó részén helyezkedik el, trapezoid és befelé homorú pikkely alakú. Alul egy nagy ovális nyílás fúrja át (öreglik), amelyen keresztül kerül kapcsolatba a koponya ürege a gerinccsatornával. Alsó-elülső vastagabb része a másik alapi csonttal (os sphenoidele) porcos lemezzel egyesül, amelynek elcsontosodása csak 25 éves korban következik be. A pikkely felül, két oldalon a falcsonttal ízesül, amely három-csonti találkozás a csecsemőkori hátsó (kis-) kutacsot jelenti. A szintén koponyaalapot képező ékcsont (os sphenoidale) kocka alakú testből, kétoldalt kis- és nagy- szárnyakból, valamint lefelé irányuló nyúlványokból áll. így találóan egy kiterjesztett szárnyú denevérhez hasonlíthatjuk. A testben vékony csonttal középen elválasztott üreg van, amely a mai modern idegsebészet számára új műtéti beavatkozást tett lehetővé: az agyalapi mirigy daganatának orron és ezen üregen keresztül történő eltávolítását (hypophysis adenoma transsphenoidalis műtéte), amivel a koponyalékelés elkerülhető. A csont teste elől a rostacsonttal ízesül, felső szélén haránt irányú bemélyedésben a látóidegek kereszteződése fekszik. A test felső falának jelentős bedomborodása a török nyereg (sella turcica) amelyben az agyalapi mirigy helyezkedik el. A két ággal eredő kisszárny képezi azt a kerek nyílást, amelyen keresztül a látóideg és a szemet tápláló verőér a kopo-