Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Pásztor Emil: A koponya anatómiája - Anatomy of the Scull

Pásztor Emil. : A koponya anatómiája 105 Ásatási leletből az életkor meghatározásához a varratok csontosodásának megítélésekor a legkönnyebben vizsgálható a sutura coronaria, a s. sagittalis, a s. lambdoidea. Ha mindegyiket 0-4 skálán értékeljük, meghatározható az u.n. elcsontosodási együttható. A nagykutacs mérete születéskor átlagosan 20 X 10 mm. Mérete fokozatosan csökken, záródása kb. a 18. hónapban következik be, de a 12 hónapi záródás sem kóros. A kiskų acs általában a második hónap után már záródik. Az oldalsó kutaçsok a születéskor már majdnem záródva vannak, ha nem, akkor gyorsan záródnak. l¡. Varratok csontosodása Samuel Thomas von Sommering (1755-1830) a veleszületett koponya deformitás elsődleges helyének a koponyatető varratait, okának pedig a varrat elcsontosodását tartotta. A kor legnagyobb patológusa, Rudolf Virchow (1821-1902), az MTA tiszteleti tagja, ezt 1851-ben megerősítette, sőt megállapította, hogy a torzító koponyanövekedés iránya mindig merőleges az elcsontosodott varrattal. O jelezte elsőnek az öröklődési tényező lehetőségét is. Egy évszázaddal később M. L. Moss (1959) az elváltozás elsődleges helyének a koponyaalapot tartotta, ahonnan a kemény agyburok vongálásával terjed a folyamat a koponyatetőre. Ezt az elméletet 1997-ben Eaton és munkatársai kísérletekkel cáfolták. A növekvő agy igényeinek megfelelően, azzal szigorú összhangban a koponya űrtartalma, és elsősorban a koponyatető csontjainak mérete nő. A 25-30. életév között már itt-ott elkezdődik a suturak eltűnése (elcsontosodása), mindig a koponyacsont belső lemezén. Elsőnek a nyílvarrat középtáján, a fal-likak területében (obelion) kezdődik a csontosodás és innen terjed előre és hátra, amit a koronavarrat és a lambda varrat meszesedése követ. A 75-80. életév év körül fejeződik be teljesen a varratok elmeszesedésének folyamata. A teljesen elmeszesedett koponyának nevet is adtak: capita canina (kutya fejű; a kutyáknak ugyanis nagyon korán elcsontosodik a koponyája). Lenhossék Mihály (1863-1937) nemzetközi hírű anatómusunk 1911. évi előadásaiban ezt szép irodalmi nyelven így fogalmazta meg: „Az élet delén, mikorra az agyvelő további fejlődése megáll, a koponya további növekedésére nincs szükség és a varratok elcsontosodnak. Öreg korra a koponyából valóban egy, egy-darabból álló csontos tok képződik és funkciója redukálódik az agy védelmére. Érdekes, hogy a gerincesek legkorábbi egyedeiben, egyes halakban, a kétéltüekben és a hüllőkben a koponya növekedése az élet folyamán végig megvan, az emlősökben viszont a nemi érettség ideje körül megáll. Az alsó állkapocs kivételével a koponya csontjai varratokkal {suturákkaY) kapcsolódnak egymáshoz, amelyek merev kapcsolatok, és kevés mozgást engedélyeznek. A neurocranium (brain case) nyolc csontja az agyat védelmezi, 14 csont képezi a splanchnicraniumot, alkotja az arcot. A halánték csontba zárva a 6 halló-csontocska helyezkedik el. A gégét fenntartó nyelvcsont (hyoid bone) nem sorolható a koponyához, mert egyetlen koponyacsonttal sem képez kapcsolatot. Születéskor a koponyát 45 szeparált csont képezi, A növekedés során ezeknek a csontelemeknek jelentős része egy-egy szolid csonttá egyesül (pl. a homlokcsont). A koponyate1

2 Lenhossék Mihály: Fejlődéstani jegyzetek. Bp., Mai, 1911-12.