Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Pásztor Emil: A koponya anatómiája - Anatomy of the Scull

104 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) kell történni, hogy a rendszerekben károsodás ne történjen. Ezt a feladatot a varratokkal (suturákkal) ellátott koponyacsontok hajtják végre. Hasonló izületi rendszereket a kopo­nyán kívül nem találunk szervezetünkben. A koponya csontösszeköttetései a varratok (sutura (latin), suere= varrni). 91 0 A varratok a folyamatos csontösszeköttetések (synarthrosis) csoportjához tartoznak, A pontosan il­leszkedő csontvégek között a szük résben szabad szemmel nem látható anyag van, ami a csontvégeket egymáshoz rögzíti, és a hasadékot kitölti. A nyelvújítás korából származó leírás szerint mosolyogtató, de nagyon szakszerű a varratok ismertetése. Bugát Pál (1793­1865) az alábbiakat írta „.az egyik csontszélnek csipkézetei az átellenben lévő csont szélé­nek kivölgyeletei közé vétetnek, és viszont. " A varrat megnevezése az Ízületben résztvevő csontok nevének említésével történik. A csontok találkozási szélén a varratoknak három formája van: 1. Főleg a koponyatető­ben az összeérő csontok kiképzése fogazott (sutura denticulata vagy s. serrata). 2. a pik­kelyszerü összeköttetésben a csontszélek ferdén levágottak, enyhén hullámosak. A falcsont és a halántékcsont találkozásánál a csontszélek halpikkelyszerüen egymásra fekszenek (sutura squamosa). 3. a kisebb terheléseknek kitett területekben csontszélek élesszélüen levágottak (sutura plana vagy harmónia). 4. a fogakat rögzítő varrat a gomphosis. A koponyaalapi csontok között üvegporcból álló összeköttetést találunk (syn­chondrosis). így pl. a synchondrosis sphenooccipital, amelynek kitüntető szerepe van az ásatási leletek kormeghatározásánál. Ez a varrat ugyanis pontosan a 18-23 éves életkor kö­zött csontosodik el,jelezvén a lelet idejét. Visszatérve a varratok funkciójára, fontos tudni a csontok szülés alatti egymásra tolódá­sáról, hogy az leggyakrabban a következőképen funkcionál: a homlok és a nyakszirtcsont széle a falcsontok szélei alá, vagy a kétoldali falcsont a fejtető középvonalában egymás alá csúsznak. Ezekkel a manőverekkel jelentősen csökken a koponya kerülete. Szerintem az akció életmentő jelentőséggel bír. 10. Kutaçsok A koponyatető lapos csontjainak növekedésével a varratok találkozásának egyes területein kisebb méretű csontmentes kötőszövetes területek maradnak vissza (fonticulus, (latin) = kų acska), melyek különböző életkorban záródnak." Klinikai szempontból főleg két kų a­csó kell vizsgálnunk: a korona és nyílvarrat találkozásánál, a nagykutacs, „a csecsemő feje lágya", rombusz alakú; a nyíl- és a lambda varrat találkozásánál, a kiskų acs, háromszög alakú. A növekvő agy igényeinek megfelelően, azzal szigorú összhangban a koponya űrtar­talma, és elsősorban a koponyatető csontjainak mérete nő. '' A varrat régi magyar neve varráñÿ volt, amit a 19. század végéig használták. I( ) A sutura szót már (Celsus Kr. u. 50) említi, de használatát Vesalius vezette be. 1 1 A kutaçsok, kų acskák elnevezésének története a következő: A középkori olasz orvosok, arab minták alapján, szembetegségek és fejfájások gyógyítására a fejtetőn, a nagykutacs táján, tüzes szerszámmal sebet ejtettek a fe­jbőrön és növényi nedvekkel a seb gyógyulását akadályozták. A folyamatosan nedvedző sebből, mint kis kútból, kų acskából (olaszul fontana, fontanella, latinosan fonticulus) a „rossz nedvek" is távoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents