Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)

Simon K.: A pesti eg

s'etem Orvosi Kara a reformokorban 95 1827-ben Eckstein Ferenc, a gyakorlati sebészet tanára súlyosan megbetegedett. I lelyettesítésével ideiglenesen Stáhly Ignácot és Kieninger Boldizsár prosectort" bízták meg. Előbbi a magyar, utóbbi a német nyelvű előadásokat tartotta. A hullán végzett műtéteket és az akológia órákat Veleczky János, az elméleti sebészetet pedig Polyánkay Ignác tartotta."' 1833-ban Eckstein halála után Stáhly Ignácot pályázat nélkül nevezték ki a tanszék élére.

1 A Stáhly áthelyezésével megürült anatómia tanszékre kiírt pályázatot pedig Csausz Márton nyerte, akit 1834-ben nevezték ki és 1858-ig állt a katedra élén.

1

8 1842-ben meghalt Kieninger Boldizsár prosector, az elemi és felsőbb bonctan, valamint az élettan adjunktusa. Mivel Kieninger hivatali ideje alatt az ismeretek jelentősen növekedtek, az orvosi kar szükségesnek érezte, hogy az egy prosectori állás helyett két asszisztensit hozzanak létre, ami 1843-ban meg is valósult.

1

9 1846-ban nyugdíjazták Veleczky Jánost, és a következő tanévben már nem is tartottak elméleti sebészetből órákat. Ennek hírére Bugát Pál, mint az elméleti orvostan és Gebhardt Ferenc, mint a sebészek részére rendelt orvosi gyakorlat tanára kérték, hogy jelen lehessenek a sebészek szigorlatain, mivel 1. Veleczky idején erre nem volt módjuk és 2. Veleczky alatt nem sok tudásról és szorgalomról tettek tanúbizonyságot a vizsgázók. Kérésüket 1848. január 1 1-én teljesítették, azzal a kikötéssel, hogy a hallgatók nagy szigorlati költségeire tekintettel egyszerre csak egyikük legyen jelen a szigorlaton.

2

0 1840-ben Lenhossék Mihály halálával ideiglenesen különvált a kari igazgató és a protomedicusi cím. Előbbit Stáhly Ignác, utóbbit Bene Ferenc örökölte. Benét betegeskedése 1

3 Kieninger Boldizsár (1780-1842) sebészmestcr 1811-től a bécsi egyetemen az anatómia rendkívüli tanára, 1817-től prosector Pesten, 1819-től a bonctan tanára. Id.: GYŐRY, 1936. 327. 1

6 Veleczky (Wclctzky, Weleczky) János (1786-1854) 1805-1807 között járt Pesten az orvosi kar rendes sebészmesteri kurzusára, amit végig eminens eredménnyel végzett el. Az 1808/1809-es tanévtől kezdte a hároméves sebészdoktori tanfolyamot, amit szintén kiemelkedő eredményekkel zárt. 1811-ben kapta meg sebészdoktori diplomáját. 1807-től a sebészet tanszéken segéd, 1811-től adjunctus. Az 1812/1813-1815/1816 közötti tanévekben helyettesként, a következő évtől pedig 1847-es nyugdíjazásáig rendes tanárként tanította az elméleti sebészetet. Az 1833/1834-es tanévben rektor volt. A Magyar Orvoséletrajzi Lexikon tévesen orvosnak is mondja, noha orvosdoktori diplomája nein volt. Ugyanott Veleczky és Welleczky néven is szerepel, utóbbiban azonban a két "I" téves, ilyen formában nem írta alá nevét. Polyánkay Ignác szintén Pesten tanult. 1806-ban huszonhárom évesen szerezte meg orvosdoktori diplomáját. 1827-ben a természetrajz tanárának volt tanársegéde. SOTE Lt. l/d 2. kötet 324-325., 344-345., 370-371., 392-393., 461-465., 497-498., 1/d 1. kötet 85. p. 388. ssz., l/d 3. kötet 17-18., 80-81., 145-146., 188-189. Promotiós kötetek (l/Q I. kötet 65. p. 330. ssz. l/f 2. kötet 616. p. 1427. ssz., Id.. GYŐRY, 1936. 386-387. 1

7 Stáhly Ignác (1787-1849) Pesten tanult, ahol szemészmesteri, majd sebész- és orvosdoktori diplomát is szerzett (1803, 1804, 1806). 1806-tól a sebészet tanszékének lett tanársegéde, 1807-től a bonctan helyettes-, 1809-től rendes tanára. 1829/1830-ban rektor. 1833-1840 között volt a gyakorlati sebészet tanára, de helyettesként szülészetet és szemészetet is oktatott. 1843-tól orvoskari igazgató, Lenhossék halála után országos főorvos (1841-1849. 1839-tól az MTA tiszteletbeli tagja. 1848. április-augusztus között a Kereskedelmi Minisztérium, szeptembertől decemberig pedig a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának volt vezetője. SOTE I.t. l/f I. kötet 63. p. 324. ssz. (A promotiós kötetben Stahli néven szerepel.). Id.: HŐGYES, 1896. 149., GORTVAY György: Az újabhkori mag)>ar orvosi művelődés és egészségügy története. Budapest, 1953. (a továbbiakban GORTVAY, 1953.) 121., 189., FÜSTI MOLNÁR Sándor: Egészségünk útja. A hazai egészségkulturáltság alakulása a XVIII. század végétől a kiegyezésig. Az egészségnevelés szakkönyvtára 13. Medicina Kiadó, Budapest, 1983. (a továbbiakban FÜSTI MOLNÁR, 1983.) 124. I

X Csausz Márton (1796-1860) 1820-ban fejezte be tanulmányait a pesti egyetemen. 1831-ben ugyanitt koleraorvos volt. 1859-ben vonult nyugdíjba. ld.:I IŐGYI-S, 1896. 71. és GYŐRY, 1936. 386-387. és 788. 1

9 GYŐRY, 1936. 446^147. 2

0 GYŐRY, 1936. 459-461.