Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)

96 Comm. de //ist. Artis Med

. 206- 209 (2009) miatt előbb Reisinger János helyettesítette, majd Stáhly Ignác vette át 1843-tól feladatkörét.

2

1 Stáhly országos főorvossá történő előléptetésével ugyanakkor megürült a sebészek számára rendelt belgyógyászat tanszéke. Az 1841-ben kiírt pályázatra több jeles személyiség is jelentkezett, így Flór Ferenc, Piskovich János, Stockinger Tamás és Balassa János?

2 V. Ferdinánd határozata értelmében Bécsben, a kor legnagyobb sebészénél, Wattmann-ná\ szerzett gyakorlati ismeretekkel rendelkező Balassát bízta meg a tanszék vezetésével.

2' 1830-ban Hoffner József, az Állatorvosi Intézet vezetője kérvényezte az állatorvostan oktatási viszonyainak modernizálását. I. Ferenc végül 1832-ben, a kar oktatóinak elképzelésével ellentétesen, elsősorban nem anyagi támogatásban részesítette az intézetet, hanem november 21-én létrehozta az országos állatorvosi (Regni Veterinarius) tisztséget. 1836-ban engedélyezte az egyetemnek, hogy pályázatot írjon ki a poszt betöltésére, és csak 1838-ban valósult meg a tényleges kinevezés, amikor Zlamál Vilmos kapta meg az új tisztséget.

21 1841-ben meghalt Hoffner József, az állatorvostan tanára és az Állatorvosi Intézet igazgatója. Ideiglenesen Zlamál Vilmos és Doleschall Gábor

2

5 segédek tartották meg a német, illetve magyar nyelvű órákat, míg végül 1843-ban Zlamál Vilmost nevezték ki Hoffner a tanszék élére, ugyanekkor Zlamálnak le kellett mondania az országos állatorvosi címről. Az intézetet 1844-től Heitzmann Márton vezette.

2

6 Az államorvostan tanszéken is változások történtek a negyvenes évek elején. A tanszékvezető Böhm Károly betegsége súlyosbodása miatt nem folytathatta az órák tartását, 1841 novemberétől hivatalosan ifi. Bene Ferenc helyettesítette. Böhm nyugdíjazását 1843-ban engedélyezték. Utódjául hivatalosan Rupp Jánost jelölték ki 1845-ben.

2

7 Rupp a következő 2

1 GYŐRY, 1936. 416. 2

2 Balassa János (1814-1868) Pesten és Bécséit tanult, 1838-ban lett orvos- és sebészdoktor, valamint sziilészmestcr. 1839-1843 között a becsi M ütő intézetben dolgozott. 1843-tól a sebészet rendes tanára Pesten, 1848-ban az orvosi kar igazgatója, majd minisztériumi tanácsos. A szabadságharc leverése után fogságba került, 1851-től ismét taníthatott. Különösen a plasztikai sebészet modernizálásában és a gégetükrözésben volt nagy szerepe. Tanársegéde, Kovács Sebestyén Endre 1844-ben kiadta Balassa előadásait, amit ugyanebben az évben németre is lefordítottak. 1867-ben külön kötetet adott ki a „képzőműtétek"-vö\ Id.: HŐGYES, 1896. 166-168., GORTVAY, 1953. 189-190., FÜSTI MOLNÁR, 1983. 162-167. '

1 Piskovich orvos- és sebészdoktor a Rókus Kórház sebész-főorvosa és az egyetemen a sebészek számára rendelt belgyógyászat tanszékének ideiglenes helyettese volt. Stockinger Tamás — szintén orvos- és sebészdoktor — ebben az időben a gyakorlati sebészet tanszékén volt asszisztens. ld.:HÖGYES, 1896. 71. és GYŐRY, 1936. 421425. 2

1 A morva származású Zlamál Vilmos (1803-1886) a Josephinumban tanult, majd Galíciában volt katonaorvos. 1833-1835 között a bécsi állatorvosi iskolában képezte magát. 1835-től a temesvári helyőrségi kórház vezetője volt. 1838-tól országos állatorvos, 1843-tól pedig a „baromorvoslás" tanszékvezetője Pesten. A kiegyezés után részt vett az első állategészségügyi törvény kidolgozásában. ld.:HÖGYES, 1896. 167-168., GYÖRY, 1936. 395396. és GORTVAY, 1953. 120. " A losonci születésű Doleschall (Doleschal) Gábor (1813-1891) Pesten szerzett orvosdoktori oklevelet 1840ben. I 843-ban Miskolcra költözött, ahol következő évben megalapította a Miskolci Orvosegyesiiletet. 1848-ban honvédorvosként működött. Botanikus is volt, 1840-ben jelent meg A növények élettana című műve Pesten. SOTE Lt. I /f 1. kötet 316,p. 1059. sorszám (a továbbiakban ssz.) 2

í' Heitzmann Márton azelőtt bródi várőrségi ezredfősebész volt. ld.:GYŐRY, 1936. 428-431. és GORTVAY, 1953. 120. 7 Rupp Ncpomuk János (1808-1881) Pesten végezte tanulmányait, ahol 1831-ben avatták orvosdoktorrá. Elsősorban törvényszéki orvostannal és orvosrendészettel foglalkozott, ilyen irányú ismereteit bővítette a diploma megszerzése utáni európai tanulmányútja során. 1834-1844 között a pesti Orvosi Kar jegyzője volt, illetve tanszékvezetői kinevezése előtt a pesti papnevelő intézet orvosa, ezután választották meg az államorvostan tan-