Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei
Varjassy P. : Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei 79 részen a' médiát vágják-meg, nem kell sok vért venni. ... jó erős eszközökbiil főzzenek klistélyt, s' cidgyák bé azt. Erőss priiszköltető port kell fújni az orrában, a' szájában pedig jó erőss Mustárt kennyenek. ... Némellyek azt is nagy haszonnal tselekedték, a'fejét az Guttaiitöttnek megborotválták, s jó erőss Egetborral meg-mosták és rajta meg-gyujtolták, melynek hévségétől szépen ébredett a' beteg. ... Fiistőllyék menten az Gutta-iitöttet Gyantával. ... Kössék meg erőssen az inait És ha a' lélekzet-vétel engedné, nem ártana valami fellyül hánytató Orvosságot-is bé-adni, hogy az folytogató phlegmát ki vesse, de ha nehezen leheli, nem kell tselekedni, mert meg-folylaná. ... A ' talpait igen sós Eczettel kennyék-meg és nyalassák edgy ketskével, kinec éles nyelvétől ébredgyen a' beteg. Utóllyára vessenec edgynehány köppölyöket éppen a' fejére. " (PÁPAI PÁRIZ 1690) Hunyadi Mátyás bizonyosan jobban járt, ha valóban csak a Beatrix által megpróbált orvosi segítséget kapta. A 15. századi terápiás lehetőségek mellett Mátyás felgyógyulására nem volt esély. A korabeli leírások a király hirtelen, de természetes eredetű megbetegedéséről és haláláról szóltak. Egy megbízható forrás, a milánói követnek az uralkodó halála napján írt jelentése szerint „aeeidente apoplectico" végzett Mátyással. (BERZEVICZY 1908) Ennek ellenére, Hunyadi Mátyás halála után már néhány héttel olyan hírek terjedtek el, hogy mérgezés állhatott a király halála hátterében, Beatrixot vádolva ezzel. Ez a gyanú évszázadokon át megmaradt. Más feltételezések is lábra kaptak. Szerémi György 1545-47 körül írta meg a Magyarország romlásáról című emlékiratát. Ebben Mátyás halálával kapcsolatosan nem fogadott el természetes okot. Noha a világkrónikában azt olvasta, „mintha Mátyás oldalnyitásban (pleurisis) halt volna meg," de az ő meggyőződése szerint a királyt Zápolya !slvánék gyilkolták meg. (VID 1910) A történész, Fraknói Vilmos a király betegségével és halálával kapcsolatos kételyek miatt kora legnagyobb orvosi tekintélyéhez fordult szakvéleményért. 1890-ben megjelent könyvében erről így írt: „E sorok írója orvosi tekintély illetékes ítéletére óhajtván támaszkodni, dr. Korányi Frigyeshez fordult, a ki lekötelező szívességgel közölte, a történeti adatok beható tanulmányozása után, véleményét, mely szerint a feljegyzett részletekben a mérgezés tünetei nem fordulnak elő". Korányi Frigyes véleménye a következő volt: „Az egész kórkép súlyos agy-megbetegedésre mutat, melyet rögtöni kezdete miatt gyulladásnak tekinteni nem lehel, hanem agy-gutaülésnek. Ennél tarlós rángások ritkán fordulnak ugvan elő, de előfordulnak mégis oly esetekben, mikor a vér vagy az agygyomrocsokba, vagy pedig az agyfelületre, az agyhártyák alá ömlik. Az ilyen bajra való hajlandóság Mátyás királynál már a megelőző évben előforduló ájulásokban mutatkozik, míg a baj bekövetkezését előkészíti: a királynak nehezen indokolható indulatrohama a rossz füge miatt, a rákövetkezett szédülés és káprázati érzés. ... Ha áll az, ami valószínű, hogy Mátyás király köszvényben szenvedett: akkor az is valószínű, hogy - mint köszvényes éknél többször történik - szívtúltengés fejlődött ki, az agyv ér edényeknek törékenységre vezető megbetegedésével, amelyek a gutaütést érthetővé teszik". (FRAKNÓI 1890) Mai ismereteink alapján is csak megerősíteni tudjuk Korányi Frigyes véleményét. Hunyadi Mátyás agyvérzésben hunyt el. Halála hirtelen következett be, de valójában nem volt váratlan. Egészségi állapota ugyanis életének utolsó két évében kritikus mértékben megromlott. Mint már fentebb említettük, Mátyást 1486-től egészen haláláig visszatérően kínozták
