Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei

80 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) köszvényes ízületi panaszok. Egészségi állapota pedig 1489 elejétől igen gyorsan kezdett el hanyatlani. Mátyás éveken át tartó és fokozatosan rosszabbodó betegsége hátterében elméletileg többféle kórkép, akár malignus megbetegedés is feltételezhető lenne. Súlyos állapotának kialakulását azonban legnagyobb valószínűséggel alapbetegségének, köszvényének belgyógyászati szövődményei okozhatták. Ennek a kórképnek klasszikus leírását olvashatjuk Hochhält Károly 19. század végén írott könyvfejezetében: „Az inveterált köszvényben szenvedőt... két veszély fenyegeti. Az egyik az edényrendszer kóros elváltozása, sclerosisa, másik a siti generis köszvényes vesehántalom. ... Interstitialis veselob kíséretében fellép a bat szív túltengése és ütőérelfajulás okozta degeneratiója, ez utóbbiak kapcsán a fehérjevizelés mellett légrekedési rohamok, idült hurutok, uraemiás tünetek, vizenyők s általános senyv következnek /)e."(KORÁNYI et al. 1895) Hochhalt idézi Sydenham szavait is: „Toturn corpus est podagra. " Hunyadi Mátyás utolsó éveiben fellépő panaszait és tüneteit az ún. visceralis köszvény kialakulása maradéktalanul megmagyarázza. A köszvény a húgysav anyagcseréjének zavara. A betegségben a vér húgysav szintje nagymértékben emelkedett (hyperuricaemia), amely elsősorban a kéz és láb kisízületeiben szokott kicsapódni. Érinthet más ízületeket is, lágyrészekben is kiválhat, elsősorban a roszszabb vérellátású területeken. A vese tubulusaiban kiválva pedig a veseállomány fokozatos pusztulásához vezet. A köszvényes beteg panaszainak előterében hosszú ideig reumatikus panaszai állnak. Jellemzőek a visszatérő, típusosán a láb öregujját érintő, több órától egykét napig tartó igen heves fájdalommal, olykor lázzal is járó ízületi gyulladásos rohamok. A hevenyen jelentkező, klasszikus köszvényes rohamok idővel változnak. Több ízületet érinthetnek, elhúzódóbbak lesznek, később un. tophusok (göb, csomó) alakulnak ki az ízületeknél és a lágyrészekben is. Sokáig ezek a mozgásszervi panaszok uralják a klinikai képet, de a tartósan fennálló köszvényben súlyos, letális következményekkel járó, a belső szerveket érintő betegségek fejlődnek ki. A köszvényes anyagcserezavarnak cardiovascularis és renalis szövődményei alkotják az un. visceralis köszvény tüneteit. Ebben a kórformában igen gyakori a hypertonia és az arteriosclerosis, amelyek következtében a szívizom következményes hypertrophiája, majd szívelégtelenség alakul ki. Köszvényesekben a szívinfarktus és az agyvérzés feltűnően gyakori, egyes adatok szerint halálokuk mintegy 66 %-a cardiovascularis eredetű. Köszvényben a vér magas húgysav szintje következtében a vesék krónikus megbetegedése is nagy valószínűséggel kialakul, a köszvényesek harmadábanfelében veseelégtelenség fejlődik ki. Megfelelő kezelés nélkül a veseállomány pusztulása végiii uraemiához, majd halálhoz vezet. Az agyvérzés kialakulásához kiugróan magas vérnyomásnak, hypertoniának is jelen kell lennie. Mátyásnál is bizonyosan kialakult hypertonia. Kezeletlen magasvérnyomásának következtében jelentkezhetett az évek során számos, hullámzóan jelentkező panasza. A központi idegrendszer károsodására, encephalopathia hypertonica meglétére utalhatnak az ájulások, illetőleg az időnkénti szédülés megjelenése. Vérnyomásának ingadozásait impulzív, szangvinikus természete tovább fokozhatta. Ezt a kórképet azonban Korányi Frigyes még nem ismerhette. A hypertonia klinikai felismerése, kórlani szerepének tisztázása ugyanis csak az 1900-as évek fordulóján kezdődött el. S. Riva-Rocci a vérnyomás mérésére alkalmas higanyos sphygmomanometerét 1896-ban fedezte fel. Harvey Cushing ezt fejlesztette tovább és nép-