Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Józsa László: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban

Józsa L.: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban 51 gyeitek a fogmederben oda nem illő, illetve fordítva álló fogat, ezeket minden bizonnyal a halál után helyezték be (IRISH és mtsai 2005). Etruszk földön (a mai) Valiarosa városa volt a fogpótlás centruma. Összesen kb. 80 darab olyan koponya ismert Etruriából, amelyeken híd, rögzített pótlás figyelhető meg (BECKER 1994). A Kr. e. 6. századból származik az az etruszk aranyhíd, amely négy fog pótlására szolgált és a híd testében rágófelszínt alakítottak ki (4. és 5. ábra). A Dán Nemzeti Múzeum birtokában lévő etruszk koponyán egyetlen metszőfogat pótoltak úgy, hogy három aranygyűrűje közül a két szélső az ép fogakhoz horgonyzási, a középső a müfog tartását szolgálta (BECKER 1992). Ellentétben a korábbi leletekkel, ezek a pótlások jól rögzítettek, feltehetően rágásra is alkalmasak voltak (LOEWY ÉS KOWITZ 1997. LASSIG 1984, RING 1995). 4-5.ábra Etruszk aranyhíd, négy fog pótlását szolgálja. (K.r.e. 8. század) Az etruszk leletek között nem csak híd, hanem korona is előkerült, mindegyik aranyból, vagy ezüstből (BAGGIERI és mtsai 2000). Felső és alsó fogsorra azonos megoldással készítettek hidakat. A hiány melletti fogakat megtámasztandó, a hídba műfogakat építettek be (BECKER 1994). Közép- és Dél-Amerikában az elveszett metszőket jádekőből alakra és méretre faragott műfoggal pótolták, az ínybe, illetve a fogmederbe helyezték. Mexikóban idős egyének koponyáin találtak ilyen, kőből készült műfogat (FLEMING 1959). Ugyancsak Mezoamerikából ismertek aranyból és kőzetből készített egyes pótlások, valamennyi a fogmederbe illesztve, s rajtuk kopási nyomok látszanak, ami hosszas használatukat bizonyít-