Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Józsa László: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban

50 Co

nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) Fogpótlás Bármilyen okból vesztette el az ember a fogát, igyekezett pótolni. Rath úgy véli, hogy már az őskor embere élt azzal a primitív lehetőséggel, hogy az eltávolított fogat nyomban viszszahelyezte a fogmederbe (RATH 1958). A feltételezés elfogadható, bár nem lehet bizonyítani. Kétségtelen viszont, hogy a legrégebbi müfog kb. ötezerötszáz éves. A Gebel-Ramlahi (Egyiptom) újkőkori temető ásatásakor természetes nagyságú, kagylóból faragott műfogat találtak, amely a bal felső, középső metszőt helyettesítette és feltételezik, hogy életében is használta az elhunyt (IRISH 2004). A föníciai Szidon egyik, Kr.e. 5. századi sírjából került elő a jobb oldali két alsó metszőfogat emberi foggal pótló protézis (3. ábra). A vendégfogakat egymáshoz és a szomszédos saját fogakhoz dróttal rögzítették. A sír-mellékleletek miatt a protézist is egyiptomi eredetűnek tartotta leírója (CLAWSON 1934), noha a Nílus-parti országban nem bukkantak hasonló műfogra. 3. ábra. A Szidonban fellelt fogpótlás. A behelyezett emberi fogakat aranydróttal rögzítették egymáshoz és a környező fogakhoz !Kr.e. 5. század) Atilla az egykori Hettita Birodalom területéről származó, az Kr. e. 6. századból való műfogat ismertetett (ATILLA 1993). Az egyiptomi múmiákon, vázleleteken néhány esetben találtak „fogpótlást", sok vita tárgyát képezték ezek a protézisek, amikről többen azt gondolták, hogy kizárólag a halottakat látták el müfogakkal (MARION 1996, TRILLOU 1976), mások állították, hogy élőben készültek (HOFFMANN-AXTHELM 1976, QUENOUILLE 1977, REGÖLY-MÉREI 1962). Újkőkori (egyiptomi) temetőben két koponyán is megfi-