Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Józsa László: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban
48 Co nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) barnás-vörös színárnyalatot tartották szépnek, de a hennával is gyakorta színeztek. A hennát (Indiában) kétezer éve használják fogápolásra és fogfestésre. Az ásatag (indián) koponyák fogazatán általában vörös (néha egyéb színű) festéknyomok mutathatók ki. A szuvas fog „ kezelése " Az egyiptomiak Kr. e. 1500 körül a szuvas fog üregét hagymával, köménnyel, tömjénnel telítették (HOFFMANN-AXTHELM 1979). Időnként a lyukas fogakba valamilyen (jelenleg még ismeretlen összetételű) port hintettek (REGÖLY-MEREI 1962). Mások szerint növényi gyantákat és tömjént használtak a szuvasodás kezelésére 2 (CUVELAND és mtsa 1963). Mezopotámiában (állítólag) nem próbálkoztak a szuvasodás „gyógyításával", fogászati tevékenységük a foghúzásra és a fogfájás csillapítására korlátozódott (1MEIBURGER 2000). A rómaiak — adja hírül Celsus — gyapjúba tekert fadarabbal tömték ki az üreget. Valószínűleg Itáliában kezdték használni az ólmot tömőanyagként, a mai plomba kifejezés is a latin plumbum szóból származik (HUSZÁR 1953). Celsus azért javasolta a lyukas fog kitömését ólommal, hogy az ne roppanjon össze a foghúzó alatt. Galénosz a fog üregét kézi fúróval 1 kitágította, kiégette, majd kitömte. Kínában időszámításunk kezdete körüli időben (másfélezer évvel korábban, mint az európaiak), találták fel az ón, higany és ezüst helyes keverési arányával az amalgámot, ottani elnevezéssel az „ezüstpasztát", jól lehet javallatai között sok más is szerepel, biztosan használták a carieses fogak tömésére is. Az ókor számos népe sokféleképpen próbálkozott a szuvas fog gyógyításával, vagy legalább a szuvasodás megállításával, bizonyosan sikertelenek voltak kísérleteik, előbb-utóbb foghúzásra került sor. Bár a csontváz leleteken nem állapítható meg a fogvesztés oka, feltételezzük, hogy döntően a szuvas fog kihúzása (kihullása) után maradt vissza a hiány. A szuvasodást - világszerte elterjedt - tévhittel, a fogféreg jelenlétével, károsító hatásával magyarázták. A hiedelem első írásos emléke Egyiptomból származik. Helyenként „csak" szellemnek tekintették, máshol valódi, kukac-szerű lénynek képzelték a fogférget (GERABECK 1999), akadtak kuruzslók, akik arra vállalkoztak, hogy kiirtják a férget a beteg fogból. Alig ismerték, s többnyire nem adtak hitelt Hippokratész feltételezésének, t. i., hogy táplálkozás és a nyál fogakba jutása idézné elő. A fogfájás csillapítása Plinius Naturalis História című müvében, az ásványokról szóló részben (34:29) olvasható, hogy az egyiptomiak által sorinak nevezett ásvány (amely feltehetően markazit, vagy piritcs mészkő lehetett) pora szünteti a fogfájást, ha a szájüregben tartják, vagy öblögetnek vele. Hérodotosz azt tapasztalta, hogy Egyiptomban beléndekmag és ópium füstjét szívták be, ópium és/vagy mandragóra, olykor ópium, maszlag és nadragulya kivonatát adták a fogfájás megszüntetésére. A kínaiak az akupunktúrát és akupresszúrát alkalmazták fájdalomcsillapításra, a fogfájást pedig számos pont tüszúrásával, vagy égetésével kezelték (PÁLOS 1963, 2 Ezek a próbálkozások természetesen nem gátolták a szuvasodás terjedését, nem javítottak a fog állapotán. 1 A kézi (drill) fúrót Archigenész szíriai görög orvos fedezte fel a Kr.e. első században.
