Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Józsa László: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban

Józsa L.: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban 47 A metszőfogak mintázata Mezoamerikában rangra, származásra utalt. A beavatkozás rendkívül fájdalmas, a kicsipkézett fog érzékeny, gyakran következett be fogbélkamra­gyulladás. A mai Mexikó, Honduras és Guatemala területén élt pre-maja és később a maja indiánok nem elégedtek meg a fog körvonalainak átalakításával, hanem a frontfogakat (a látható fogak) féldrágakövekkel, vagy színes ásvány-berakással díszítették (2. ábra). 2. ábra. Közép-amerikai indián koponyák a Kr. u. 2-4. századból. Mindkét koponyán a metszőfogakban elhelyezett féldrágakő-betét látszik A fogdekorálás nagy szakértelmet igényelt, pontos technikája ma sem ismert, feltétele­zik, hogy az elülső felületen kvarc fúróval és homok segítségével 2-5 mm átmérőjű, 2-3 mm. mélységű üreget készítettek, majd felfúrták a dentinig. Ebbe helyezték be az előre fa­ragott jáde, pirit, opál, hegyikristály stb. betétet (MEYER 1983). Többnyire egy, maximáli­san négy apró berakás ékesítette az indián hölgyek fogait (mert kizárólag nőkön végezték a beavatkozást.) A fogba behelyezett, rendszerint kerekded féldrágaköveket valamilyen (ma még ismeret­len) ragasztóanyaggal rögzítették. Ritkábban fordult elő a két felső középső metszőre, vagy a felső szemfogakra applikált kerámia „korona", amivel ezek a fogak két-háromszor akkorák lettek, mint szomszédjaik és szinte kilógtak az ajkak közül. A dekorált fogak nemcsak az ant­ropológiai leletekben, hanem az épületszobrászatban, a kerámiákon, sőt az irodalmi alkotások­ban is felbukkannak. A maják szent könyvében a Popul Vuh-ban (POPUL VUH 1984) az áll, hogy a kihúzott fog (fél)drágakő betétje azt illeti, aki a fogat eltávolította. Ugyanott olvasható: Minden díszem a fogaim " - mondja a beteg. A fogak ékesítése (féldrágakövekkel) szinte nap­jainkig fennmaradt Közép-Amerikában, s ma sem ritka azok festése, polírozása. A Fülöp szi­getek őslakói a metszőkbe fúrt üregecskéket arannyal töltötték ki. Ovidius szépség-katalógusa szerint a szép nő fogának, bőrének és kezének fehérnek kell lenniük. Az elszíneződött fogakat szégyellték, (mint ezt Martialis is megfogalmazta Dentes című epigrammájában : „Thais habet nigros ..."). A római nők — ha másként nem ment — fehérre festették fogaikat, vagy tejjel próbálták fehéríteni (FORRAI 2005). Ismerünk olyan itáliai fogleletet, amelyen kimutatható, hogy a fogzománc nem kívánatos színét surolóporral igyekeztek eltávolítani. Egyiptomban szintén divatban volt a fogfestés, ott azonban a piro­sat, zöldet vagy feketét kedvelték (RUDOWSKA 1980). Indiában a bétel-dió-rágás okozta

Next

/
Thumbnails
Contents