Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
Kapronczay K. : Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány 39 Éppen a Magyar Orvostörténelmi Társaság aktivitásának köszönhetően sikerült elérni, hogy a Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karán, az Egészségügyi Szervezési Intézetet Társadalomtudományi Intézetté szervezték át, 1977-ben dr. Schultheisz Emilt, a MOT elnökét az orvostörténelem címzetes egyetemi tanárának, dr. Birtalan Győzőt docensnek nevezték ki. Itt az orvostörténelem néhány órában kötelező előadási lehetőséget kapott, valamint az orvostörténelem tárgykörében tudományos fokozattal rendelkezők speciálkollégiumot hirdethettek meg az orvostörténelem szűkebb tárgyköreiből, sőt ideiglenesen jegyzetet írhatlak. 1984-ben az egészségügyi miniszteri rendelet a Társadalomtudományi Intézetet Társadalomorvostani és Orvostörténeti Intézetté szervezte át, amelynek élére Schultheisz Emilt - tanszékvezető egyetemi tanárként - nevezték ki. Az orvostörténelem ekkor belépett a vizsgaköteles, kötelező tantárgyak sorába, az államvizsga letételéhez kötelező szakdolgozatot is lehetett megadott történeti témakörből írni. Az orvostörténelem oktatását segítette Birtalan Győző egyetemi docens (később c. egyetemi tanár), négy tanársegéd {Forrai .Judit, Ballér Piroska, Tahin Emma, Kemenes Pál,) több megbízott ("külsős") előadó: Antall.József.\ a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár főigazgatója, Kapronczay Károly, Lambrecht Miklós, Magyar László. Schultheisz Emil professzor 1993-ban nyugalomba vonult a tanszék éléről, 2000-ben professzor emeritusi címmel tisztelte meg az egyetem. Ettől függetlenül továbbra is részt vett az oktatásban, elsősorban az angol és a német karon működött. Az Intézet élére Simon Tamás professzor került, akinek vezetése idején nem változtak az orvostörténelem oktatásának keretei. A Gyógyszerésztudományi Karon részben - a gyógyszerügyi szervezés keretében - kötelezőként, részben speciálkollégium keretében folytatódott az oktatás. A gyógyszerészeknél - éppen a doktori disszertáció kötelezettsége miatt - lehetőség nyílt a „Dr. pharm." elnyerése a gyógyszerügyi szaktárgyon belül. A Fogorvostudományi Karon folytatódott az oktatás az előbbi formában, az előadásokat Huszár György c. egyetemi tanár tartotta. Az 1980-as években a vidéki egyetemeken csupán a nem kötelező speciálkollégiumok megtartásáig jutottak el, a szervezésügyi intézetek kereteiben. Ebben az időben (de később is) kedvezőtlen körülmények voltak az orvostörténelem tárgyköréből való tudományos fokozat elnyerésére, miután határterületenként ide-oda sodródnak, nagy nehézségekkel, mint „idegen testet" fogadva, csapódnak az „anyatudományok" között. 4 S A rendszerváltoztatás után az orvostörténelem oktatásának szilárd bázisa a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvostörténeti Intézete volt, bár kisugárzása - éppen a megerősített egyetemi autonómiák következtében - nem érvényesült a vidéki orvostudományi karokon. Pécsett például a főiskolai karon - dr. Buda József főiskolai tanár vezetésével - kötelező lett az orvos- és egészségügy történetének oktatása, míg az orvosi karon csupán speciálkollégium szintjén maradt. Debrecenben viszont dr. Szállási Árpád egyetemi magántanár irányításával a harmadik évfolyamon kötelező kétszemeszteres, vizsgaköteles tárgy lett az orvostörténelem. 1999-ben elhatározták az Orvostörténeti Intézet megszervezését és felépítését (a volt úgynevezett Kenézy-házban, ahol nemcsak az orvostörténelem oktatásának helyéről gondoskodnának, hanem itt lenne az egyetemi orvostörténeti múzeum, az egyetemi levéltár és a tanszéki orvostörténeti könyvtár is. Jelenleg a magatartástudományi intézet keretén belül történik az orvostörténelem oktatásának biztosítása). , x Kapronczay Károly - Kapronczay Katalin: Az orvostörténelem Magyarország. Bp OPI. 2005.: Kapronczay Károly: Antall József. Bp. OPI. 2002. 102 I.
