Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
Kapronczay K. : Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány 37 seben valamennyi elméleti és klinikai tárgynak, a társadalomorvostan fogalomkörébe tartozó szakágnak, valamint az általános társadalomorvostudományi oktatásnak és a sokszor felmért és vitatott általános műveltségnek is jó „szakmai alapot", szintézist adna. Nem foglalkozott a bizottság a személyi kérdésekkel, amelyek az adott körülményektől, az igényektől függően vizsgálhatók csak a későbbi időkben. De úgy vélte a bizottság, hogy a budapesti egyetemen összpontosuló intézel összefogná a vidéki egyetemek orvostörténeti oktatását is (egységes jegyzet, meghívott oktatók stb.). Jó! megfigyelhető ez több más országban is. lg\> például az NDK-ban a Humboldt Egyetem Orvostörténeti Intézete meghatározó és koordináló szerepet játszik az NDK valamennyi orvosi egyetemének és akadémiájának oktatásával kapcsolatban. A legfontosabb feladatok (menetrend): 1./ az orvostörténelem oktatásának elvi és gyakorlati kérdéseinek meghatározása, beillesztése az orvosképzés rendjébe, megállapítani a „tanrendet". 2./ a tanterv alapján megbízást adni az egységes jegyzet megírásához, (munkaközösség). 3./ A SOTE Orvostörténeti (vagy orvostörténelmi) Intézete felállítása (esetleg előkészítése szakaszában: tanszéki csoport). 4./ A személyi megbízások kiadása, az 1-3. pontban megfelelő személyek kiválasztása. Javaslat az orvostörténelem oktatásának órarendjére 4 7 Az első évfolyam hallgatóinak lényegében az elméleti orvosi diszciplínák (fizika, kémia, anatómia, szövettan, élet- és kórélettan) kialakulását kell bemutatni tágabb összefüggésekben. I.-2. óra anyaga: Az orvostörténelem fogalomköre. A primitív népek és ősi kultúrák medicinájának eszmei alapjai. Az európai orvostörténelem földrajzi és időbeli (periodizációs) kereteinek áttekintése. Az antik világban kialakult anyagi természetű elképzelés az emberi szervezetről és betegségekről. A görög és a római orvosi ismeretek és iskolák. A bennünk kialakult irányzatok jelentősége. 3.-4. óra: A középkori arab orvostudomány negatív és pozitív irányzatai (az anatómia kezdete és a kémia). A reneszánsz új irányzatai (Paracelsus és Vesalius), az érdeklődés középpontjába az emberi test szerkezete (Vesalius), majd működése (Harvey) kerül. 5.-6. óra: Jatrofizika, jatrokémia, jatromatematika. A mechanikus materializmus hatása az orvostudományra a 16/18. században. A műszeres elemző vizsgálat (mikroszkóp) új felfedezései. A tudományos biológia kezdete. 7.-8. óra: Vitalista irányzatok a 17./18. században és az ebből következő élettani kutatások /SpaUanzani, Haller, J. Hunter, Bichat/. A vitalizmus terméketlen idealista iskolái. Elektromos, magnetikus felfedezések hatása az orvosi gondolkodásra. 9.-10. óra: A 19. századi „kórvegytan" pozitívumai. A szervezet energetikai anyagcsere kutatása. A mikroszkopikus vizsgálatok újabb nagy eredményei: sejttan, sejtkórtan, bakteriológia (ezek részletes értékelésére a klinikumnál még visszatérünk). II.-12. óra:A múlt század nagy orvosélettani iskolái (J. Müller, Magendie, Cl. Bemard, C. Ludwig). Az érzékszerv és az idegfiziológia kezdetei, emésztésélettan. Kísérleti kórtan. Pavlov. A funkcionális szemléletű kutatások (kimográfiák, EKG) 1 7 Lásd az előző jegyzetet.
