Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK —COMMUNICATIONS - Gesztesi Tamás: Széchenyi István közegészségügyi gondolatai

Gesztesi T.: Széchenyi István közegészségügyi 187 egyben azl is sejteli, hogy olyan életbölcseleti jellegű munkát szándékozott írni, amely szervesen kapcsolódna reformkori műveinek eszmeiségéhez, egyben összegzése is gazdag élettapasztalatainak ..."

1

4 Az „Önismeret" című művön vezérfonalként húzódik végig a szerző tanácsainak alfája és ómegája: saját szervezetünk megismerésének igénye. Két fejezetet is szentel e fontos kérdésnek. Alapvető követelményként szögezi le: „Huszonnégy éves korban, sőt ha lehetséges még előbb, tökéletesen és legnagyobb mélységben kiismerné saját testét, vagy más szavakkal azon erőművet, mely a léleknek lakásul szolgál" h A teljes önismeret alatt a képességek, fizikai lehetőségek és a spirituális határok teljes ismeretét érti. Ez minden egészségügy alapfeltétele. Ugyanakkor a gróf felsorolja az önmegismerést segítő tényezőket. „Nevelés által az ember

biil mindent képezhetni". De a nevelés csak keretet ad. Az önismeretet illetően az egyén felelőssége egy és oszthatatlan. „E műtéteinek legfőbb munkáját minden egyén magára nézve egyedül saját maga viheti véghez kimerítőleg"'

6 - Másutt: „Angol közmondás szerint minden negyvenéves egyén vagy orvos vagy tökfilkó. "'' — Ez lehetővé teszi a képességek helyes felismerését és a helyes „életirány" felállítását. Nagy szerepet tulajdonított a vallásnak, de az egyén felelősségét oszthatatlannak tartotta. A következő fejezetben Széchenyi István az egészséges életmódra vonatkozó utasításait és nézeteit foglalta össze. A fő fejezet mellett több kisebb fejezet is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Hangsúlyozta, hogy az egészséges életmódra vonatkozó ismereteket, nézeteket már gyermekkorban el kell sajátítani. Ez úgy érhető el Széchenyi szerint, hogy az orvosi tanokat, ismereteket korán be kell vezetni a „közönséges" oktatásba (ma ezt egészségnevelésnek nevezzük). Felhívta a figyelmet az egészség, a kalória-bevitel és a mozgás közötti viszonyra. Kevés kalória bevitele, az erőteljes mozgás gyakorlása szorosan összefüggnek, megóvnak az elhízástól, és fenntartják az egészséges állapotot. De a mozgást „okkal-móddal", egyénre szabottan kell végezni, nehogy többet ártson, mint használjon. Hangsúlyozta, hogy más az idős és a fiatal szervezet terhelhetősége, hasonlóképpen a fizikai munkásé és a szellemi dolgozóé is különbözhet. Minden fronton törekedni kell a tervezett és egyénre szabott „reguláris életmód" elérésére. „Mást igényel Péter és mást Pál". Ugyanezt vonatkoztatta az élvezeti szerekre, mint a kávé és a dohányzás. Az elhízás káros voltára többször visszatért, a minden téren való mértékletességet ajánlotta. Az egészséget szolgálja a test „acélozása". A járás és futás gyógyító szerepét domborította ki. Érdekes és ma is értelmezhető tanács a „vörös" húsok megszorítása, a sör kerülése, a zsíros ételek helyettesítése egészséges táplálékkal. Ezeket a szabályokat már gyermekkorban célszerű „szoktatni és nevelni". Széchenyi István nyelvezete kissé cikornyás és dagályos, de megfigyelései, következtetései még ma is figyelemre méltóak. A nikotin élvezetéről a következőket írta: „...óriási vonásokban terjedt el az emberek közt a dohánynak használata, erős szivaroknak fogyasztása; ugyan lehel-e ezen émelygős divatnak okát másnak tulajdonítani, mint a dohány kábító erejének, mely a gondolkozó tehetséget, ha meg nem semmisíti is, legalább megzavarja és eltompítja".'" Az érelmeszesedésről a mai kor egészségnevelője sem tud sokkal többet mondani páciensének. 1

4 Pletl: i.m. h Széchenyi István válogatott művei III. Önismeret 1857. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1991. 27. Széchenyi: i. m. 29. 1

7 Széchenyi: i. m. 28. i. m. 76.p.