Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK —COMMUNICATIONS - Bartók Adrienn: Adagolt és formázott gyógyszerkészítmények a tablettázás előtti időkből

174 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) rup kihűlne, több részletben hozzáöntjük, és összekeverjük. Ha olyan alkotórészek is vannak, amelyeket nem lehet porrá aprítani, pl. extractumok, konzervek vagy más ilyenek, akkor ezeket egész egyszerűen hozzáadjuk a sziruphoz, de előbb mindig a porokat kell hozzáadni. Lényeges, hogy az olajok és balzsamok maradnak utoljára. "" Az így elkészült elektuáriumok hideg helyen, levegőtől elzárva tartandók. A többfajta drogpor keverése miatt, komoly gondot jelentett az erjedés, vagy a kiszáradás. Néhány készítmény esetében ez előnyös volt, más esetekben viszont, olyan nyeleteknél, amelyek sok nyálkás és pulpaszerü anyagot tartalmaztak, hátrány. Ezekből nagyon csekély adagokat készítettek egyszerre, vagy tisztán a port, jól bedugaszolt üvegben tartották készletben, és rendeléskor keverték össze a szükséges mennyiséget.

1

2 A nyeleteket gyakran kényelmi szempontból szilárd formájúra készítették, ezek a morzsulák. A nyeletforma azonban több előnnyel is járt, többek közt több aromás drogot lehetett felhasználni, és ami által, a korabeli felfogás szerint, ezek jobban eljutottak a test távolabbi részeibe.

1

. Az erjedés ellen később a következő módszert dolgozták ki. A készletben tartandó liktáriumokat porcelán, ónozott vagy emaill-lal bevont tálban, gőzfürdőn, 65-75 (

)C-on besűrítették sűrű vagy félsűrű állományúra, és még melegen száraz edénybe öntötték. A 19. század végétől a romlékony liktáriumokat szesszel készült 1%-os szalicilsav-oldatba mártott itatóspapírral fedték le. Az így elkészített nyeleteket is száraz és hűvös helyen tartották." Az electuariumok közül évszázadokon át világhírű volt az először Mithridatész pontusi király részére által összeállított, később több változtatáson átesett a Nürnbergi Gyógyszerkönyvbe 55 alkotórésszel felvett liktárium (Eleet. Mitridat.), továbbá a híres Thériaka (térjék), mely 60-120 alkotórészből állott és elkészítése nagy ünnepélyességgel, sokszor hatósági segédlettel ment végbe. Mindkettő alapvetően ellenméregként vált ismertté, ennek ellenére később jelentős hírnévre tettek szert mindenfajta fertőző betegség orvosságaként."

1

6 A leghosszabb életű hivatalos előíratú nyelet az Eleet. lenitivum (hashajtó) volt, amelyet már a Bécsi Dispensatorium (1729), is említ és még a III. Magyar Gyógyszerkönyvben (1909) is hivatalos volt. A liktáriumok, melyeket régen nagy számban tartottak készletben a patikában, mintegy 80 éve szintén elveszették jelentőségüket a humán gyógyászatban. Az I. Magyar Gyógyszerkönyvben még 7, a Il.-ban és a III.-ban már csak 1 készítmény volt hivatalos. A Ph.Hg.IV. (1936) a gyógyszerformát elavultsága miatt már nem vette fel a cikkelyei közé. Az állatgyógyászatban azonban mind a mai napig előfordul az alkalmazása. Itt az állatok porokkal szembeni ösztönös gyanakvását próbálják ily módon kijátszani. Általában a gondozó készíti el. Az állat tányérjából kell kinyalatni, vagy lapoccal az állat nyelvére kenni. Sertés, kutya, esetleg ló esetében alkalmazzák.

1

7 1

1 Hagen, K.G.: i.m. 782-783 1

2 Uo.: 783-784. 1

3 Schneider, W.: i.m. 428. 1

4 Jakabházy Zs., - Nyíredy Gy. - Issckutz H.. Gyógyszerisme. Kolozsvár, 1895. 381. Nagy Béla: Gyakorlati gyógyszerészet. Bp., 1935. 427. 1(

1 Real Encyclopädie III: 663. 1

7 Kata Mihály: Állategészségügyi alapismeretek, állatgyógyászati készítmények. Kilencedik, átdolgozott kiadás (egyetemi jegyzet), Szeged, 2000. 56.